Jogállamot a jogállam ellenében?

András! Soha többet nem lesz kétharmados parlamenti többség Magyarországon, ennyit megtanultunk az elmúlt 12 évből. Ezek szerint az Alaptörvény sohasem lesz módosítható. Tényleg azt képzeled, hogy a jelenlegi generáció megkötheti az utána következő generációk kezét a mai kétharmados törvényekkel? Azt képzeled, hogy amikor a jelenlegi generáció már alulról szagolja ibolykát, a következő generációk kénytelenek a mai Alaptörvénnyel élni? Nem vagy kissé naív?

A végkövetkeztetéssel egyetértek, alkotmányozni csak kétharmados parlamenti többséggel lehet. A kétharmados parlamenti többséghez a mi választási törvényünk alapján nem kell kétharmados szavazati többséget szerezni, tehát egyáltalán nem elérhetetlen. A választási törvényünk alapvonásait nem a Fidesz, hanem rendszerváltáskori konszenzus alkotta meg, a Fidesz a módosításokkal valamivel könnyebbé tette a kétharmad elérését, ám ez az ellenzékre is áll. Az, hogy a Fidesz alkotmányozása (amely egyébként alapvonalaiban szintén a rendszerváltáskori konszenzust vitte tovább) illegitim volna - merőben politikai vélemény. Ha nem így lenne, jogi eljárással meg tudták volna semmisíteni. Amennyiben a mostani ellenzék egyszerű többséggel alkotmányozásba kezd, abból jogi anarchia lesz - és polgárháborús helyzet, hiszen az jogilag és morálisan is illegitim, és nem csupán egyes demagóg politikusok véleménye alapján. Eddig tehát egyetértünk. Azt a kiindulópontot nem értem, miért gondolja Schiffer András (és a Fidesz alkotmányozását az első pillanattól támadó ellenzéki politikusok és értelmiségiek), hogy az alkotmány morális legitimitását az adná, ha az alkotmányozás időpontjában parlamentben ülő minden politikai párt konszenzusával születne? 1. Mi lesz a később legalizálódó pártokkal? 2. Az amerikai alkotmány óta a demokratikus alkotmányok morális legitimációját értékelvek adják nem szövegszerű konszenzusok. 3. Szövegszerű konszenzus vetélkedő parlamentarizmusban csak kivételes történelmi pillanatokban képzelhető el (felszabadulás, forradalom, háború, polgárháború lezárása és ehhez hasonló magasztos állapot). Vetélkedő parlamentarizmusban az ellenzéki és kormányzó politikusok folyamatosan előnyszerző helyzetre kényszerítő szerepben játszanak. Valamilyen mértékben mindig színészkedniük kell, kivételesek azok a pillanatok, amikor teljesen őszintén nyilvánulhatnak meg. Ezt a választók sem nagyon szeretik, de a szerepükből ki-kilépő politikusok előbb-utóbb mégis elvesztik a legitimitásukat, a rendszer kisodorja őket. Erről talán éppen a szerzőnk tudna legtöbbet mesélni. Volt itt egy Lehet más a politika nevű párt, amelytől mindenki éppen a politikai szerepektől eltérő politizálást várta, de piszok gyorsan betagozódtak az ellenzéki szerepbe. Alighanem azért, mert a résztvevők többsége valójában úgy értette, hogy "Lehet zöld a politika" - és most itt ne merüljünk el a zöldség értelmezéseiben. (Schiffer András megítélésem szerint nem zöld, őt érzékelhetően a hagyományos baloldali érdekkiegyenlítő politizálás érdekli, kiderült azonban, hogy ezzel fehér holló a mai politikában - sajnos - és tiszteletre méltó módon levonta a következtetést.) A Schiffer-féle morális legitimációs kritériummal gyakorlatilag nem lehet alkotmányozni. Elég ránézni a mai politikusi felhozatalra és a dumáikra. Ők sem ezzel a morális kritériummal akarnak alkotmányozni ugyebár. Miről beszél Schiffer úr? Egyébként 2011-ben az előzőleg kormányzó ellenzék alig-alig (mondhatjuk, a rendszerváltozás után a legkevésbé) volt abban a morális helyzetben a társadalom előtt, hogy az alkotmányozásban való részvételét morális feltételként szabhatta volna. Részkérdésekben sem feltétlenül van Schiffer Andrásnak igaza. Az egyetemekkel kapcsolatban a korábbi kormányok politikája kimerült az összevonások-szétvagdalások és a gazdálkodás törvényességének fokozott ellenőrzése típusú politikai célokban, holott mindenki tudta, hogy ezeknél mélyebb beavatkozásra lenne szükség a világ élvonalához való felzárkózás érdekében. Az alapítványokba való kiszervezés ügyében teljesen lehetetlen lett volna a konszenzus, ugyancsak a politikai szerepek miatt (amit az egyik akar, azt a másiknak tagadnia kell). Hiba igazából csak ott van, hogy nem elegáns a kuratóriumokba politikusokat delegálni, vagy ha mégis, akkor ellenzékieket is illett volna. (Egyébként egyetemek stratégiai irányításában nincs helye és tere pártpolitikai szempontoknak.)

Mi az a hoglapőty?

"a politikai közösség egyik fele ellenében alkotmányozott" Most akkor döntsd már el, hogy kétharmad vagy fele, mert ez így lófütty..