Ő az, aki európai királyságot csinált a pusztai fejedelemségből, és kereszténységet a pogányságból.
„A halál tulajdonképpen az ember túlvilági, remélhetőleg mennyországi születésnapja. Szentek esetében pláne ez a remény. István király szentté avatásának napját ünnepeljük ma, aki jóval több a magyarság számára, mint egy királyunk a sok közül. Ő az, aki európai királyságot csinált a pusztai fejedelemségből, és kereszténységet a pogányságból. Az ő keze nyomán jött létre a földrész egyik első keresztény királysága, amiről Európa gyakran és szívesen megfeledkezett, nekünk viszont sem Magyarország, sem a kereszténység szempontjából nem szabad.
Az igazi országoknak nincs olyan értelemben vett születésnapjuk, mint ahogy azt ma próbáljuk elképzelni, megragadni az egyéni születésnapunk mintájára. Az igazi országokat ugyanis nem egy csettintéssel hozzák létre mások, hanem megharcolnak a létükért. Nem kérdezgetik külső hatalmaktól, hogy szabad-e, hanem megcsinálják. Vajúdásuk, megszületésük, felsírásuk viszont nem egy nap alatt történik. Magyarország esetében ez a folyamat valójában évszázadokig tartott. Ott kezdődött, amikor Baskirföldön, Magna Hungariában néhány magyar és néhány türk, összesen hét törzs, illetve ezek jelentős részei úgy döntöttek, hogy együtt elindulnak nyugatra, birtokba venni egy új hazát. Mindössze három év alatt odaértek szekerestül, asszonyostul, jószágostul az Urál-hegység lábától a Kárpátokhoz, tehát valószínűleg pontosan tudták, hova mennek.”
Kép forrása: MTI/Kiss Gábor