Ha ettől nem omlik össze a rezsim, akkor semmitől

„»Magyar Queer Államalapítás címmel tartottak drag race-t és tüntetést a berlini magyar nagykövetség előtt. Az eseményt a Queer Papriqua Alliance szervezte, mely LMBTQ+ aktivistákból áll. Az utolsó csepp a pohárban a melegellenes törvény volt számukra« – kezdődik egy cikk egy nagy, magyar hírportálon. Hogy egy szerkesztő miért nem baszta ki az írást a szerzőjével együtt, azt én nem tudom, de így legalább bemutatható, hogy hol van teljes eltévelyedésben az egész elitista sajtó és a nagyon progresszív közvélemény. Lehet queer vagy miafaszom fölvonulást tartani – akár kifigurázva a félmeztelen rabszolgák vontatta turult meg a Szent István-mobilt. Az egy poén, hogy jó vagy rossz, mindenki eldöntheti, de hozzá lehet tenni, hogy egy fillérjébe nem került az adófizetőknek. Lehet továbbá konferenciázgatni és felhős homlokkal értekezni a nemi identitásokról és a szexuális kisebbségek jogairól. Ennek ugyan kevesebb értelme van, de az sem kizárt, hogy néhány okos dolog is elhangozna.

Ám figyeljük itt a szóhasználatot: »UTOLSÓ CSEPP A POHÁRBAN«. Meg még olyanokat is tartalmaz a szöveg, hogy »MEGELÉGELTÉK, hogy a magyar kormány politikai haszonszerzés érdekében egyenként pécéz ki kisebbségeket«, a szervezők bírálták továbbá az Európai Unió intézményeit és a német politikai elitet, mert emezek szerintük felelősek a magyarországi fejleményekért. »A szimbolikus stadionkivilágítások helyett az Orbán rezsim hatékony szankcionálását KÖVETELTÉK«. Hát, tényleg. Ha ettől nem omlik össze a rezsim, akkor semmitől. Plusz megállították Brüsszelt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Orbán miként bírja ki azt a nyomást, hogy nők demonstratíve férfinak, férfiak nőnek öltöznek – Berlinben. Szerintem már csomagol, és hamarosan néhány drag queen és újságírónak álcázott szemináriumi groupie diadalmasan birtokba veszi a karmelita kolostort.

Esetleg még az van, hogy az utóbbiak pontosan azt a szerepet játsszák el, amelyet Orbán rájuk osztott, és pontosan azokkal eszközökkel teszik ezt, amelyeket Orbán maga is használ, és jól ismer. Ugyanis itt egyik oldalon sem meggyőzés folyik, kimutatása annak, hogy egy helyzet tarthatatlan, bizonyítása, hogy miként lenne jobb minél többeknek, hanem visszaigazolás nyújtása a közönség egy részének, hogy ő valamilyen, és jó, hogy olyan, illetve kollektív fölháborodás azon, hogy mások ezt a valamilyenséget nem respektálják eléggé.”

Nyitókép: Jens Kalaene / dpa-Zentralbild / AFP