„Sokakat érdekelhet, hogyan működik egy nagy titkosszolgálat belülről. Mik folyhatnak a civil szemektől gondosan elzárt területeken egy olyan vérprofi világban. Milyen ötleteik, technikáik, praktikáik vannak a nyilvánvaló kimagyarázására a világ legnagyobb szervezeténél azoknak, akiknek 638 próbálkozásból sem sikerült megölniük Castrot.
Elképesztő, hidegrázós, libabőrös ez az egész! Most majdnem ugyanazt érzem, mint júniusban a Puskásban, amikor a legeslegnagyobb magyar szurkoló lettem hirtelen. Sőt, már novemberben az lettem, amikor a falábú, közpénzégető szar magyar focisták valahogy mégis megnyerték az utolsó pótselejtezőt, és hirtelen hazai rendezésű katarzisokról kezdtek posztolni az instámon mindenféle fogalmatlan tartótisztek.
Azóta persze különféle külföldi tréningek keretében megtanították nekem a kelet-európai részleget vezető Popoviciék, hogy micsoda hatalmas rajongó voltam én tulajdonképpen mindig is. Kimentem végül a franciák ellen a Puskásba is, hiszen mégiscsak a mieink játszottam. Ezt is kiposztoltam természetesen, hiszen rengetegbe került a stadion, de hagyjuk ez most, hiszen szurkolni jöttünk, amit én egy magyar csapatnak korábban sose tudnék, vagy izé, tudtam volna. Olyan bonyolult a ti nyelvetek. Miért nem lehet mondjuk olyan egyszerű és jól tanulható, mint a román?”
Fotó: A washingtoni Nemzetközi Kémmúzeum által 2017. január 4-én közreadott, keltezetlen kép az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA kémei által az 1960-as években használt tízdarabos szerszámkészletről és annak végbélben tárolt fémhüvelyéről. (MTI/EPA/Nemzetközi Kémmúzeum)