A keserű füstös gyűlésteremben ott a színpad, székein a jól ismert szereplőkkel. A saját közegében emberarcú Szabó Tímeával, aki mosolyogva fenyeget: »Most már pániklopás megy a kormányoldalon, érzik, hogy végük lesz, és mi majd visszaszerezzük szépen egyesével az ellopott közvagyont.«
Ott ficereg még a hecchuszár provokátor, Tordai Bence, aki rendkívül ostoba módon árulja el magát és eszmetársai körét: »Sírni van kedvem, amikor hallom a közoktatásból a mindenfélét, mi már kimenekítettük a gyerekeinket a közoktatásból.« Hoppá. Hová? Csak nem valami álcivilek irányította magánsuliba, ahol LMBTQ-propagandista bácsinénik vagy nénibácsik pipiskednek?
A végére hagyták a sztárvendéget, mindenki, mármint az ott jelenlévők Karigerijét. A főpolgármester a maga meztelencsiga nyálkájával beteríti a termet. Azt mondja: »Azzal nyerhetnek jövő tavasszal, ha a választás időszakában több csillogó szemű ember fog kampányolni mellettünk, mint mellettük. Nekik fognak kampányolni fizetett emberek, megfélemlített pedagógusok, közmunkások, polgármesterek, akiknek kiadták, hogy hozni kell a szavazatokat.«”