Derék hajléktalanokkal, akik az almabortól vagy a kábítószertablettáktól a mennyországban érzik magukat. A liberális paradicsomban mindent szabad: verekedni, kéregetni, köpködni, bevizelni, hányni meg még sok minden ilyesmit. Arra az apróságra meg aztán semmit ne adjunk, hogy a járdákon ott a töméntelen kutyapiszok is, ha belelépünk, úgy jártunk. Szabadság van.
A keserű füstös gyűlésteremben ott a színpad, székein a jól ismert szereplőkkel. A saját közegében emberarcú Szabó Tímeával, aki mosolyogva fenyeget: »Most már pániklopás megy a kormányoldalon, érzik, hogy végük lesz, és mi majd visszaszerezzük szépen egyesével az ellopott közvagyont.«
Ott ficereg még a hecchuszár provokátor, Tordai Bence, aki rendkívül ostoba módon árulja el magát és eszmetársai körét: »Sírni van kedvem, amikor hallom a közoktatásból a mindenfélét, mi már kimenekítettük a gyerekeinket a közoktatásból.« Hoppá. Hová? Csak nem valami álcivilek irányította magánsuliba, ahol LMBTQ-propagandista bácsinénik vagy nénibácsik pipiskednek?