„Tóth Péter Szegeden, jobbikos politikusként éli vidám életét.
Aktívan.
Pultozik, nyilatkozgat, kampányol.
Mosolyog.
Láthatóan remekül érzi magát a bőrében.
Kibékült végre (korábbi) önmagával, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, ami lássuk be, nem csoda, hiszen maga Gyurcsány Ferenc támogatja.
Sőt szereti.
Meg a függetlenobjektív hadsereg.
Ami – mármint a támogatás – rá is fér szegény párára, mert a gonosz kormánypropaganda előkereste korábbi posztjait, és szerencsétlent épp most próbálja meghurcolni meg lejáratni, személyén keresztül aljas módon meglékelni az ellenzéki összefogás száguldó csatahajóját, őt magát pedig tönkretenni.
Pedig jóravaló fiú a Peti, mindössze annyi bűne van, hogy néhányszor, alig fél tucatszor meggondolatlanul viselkedett. Talán a Szőke Tisza rakpartján ülve felöntött a garatra, esetleg, mint Bíró László, mély apátiába zuhant valamelyik elvesztett választás után, és mert kilátástalannak ítélte meg szeretett országa helyzetét, a zsidókat kezdte hibáztatni a vereségért, az életéért, a rossz időjárásért, és azért, mert nem kapott asztalt a gyanús nevű Roosevelt téri Halászcsárdában.
Majd ki is posztolta az ezzel kapcsolatos felismeréseit.
Van ilyen, tegye mindenki a szívére a kezét; kivel nem esett még meg, hogy egy gyenge pillanatában vagy kapatos állapotában arra jutott, hogy a zsidók miatt létezik minden baj a világban, vagy hogy a homoszexuálisok genetikai söpredékek?
Na jó, néhányan meg tudják állni, de azok nyilván buzik és zsidók.
Ezen a ponton azért kénytelen vagyok jelezni, hogy ironizálok. Muszáj, hisz nem vagyok része az ellenzéknek, így könnyen lehet, hogy a haladó sajtó esetemben valamiért képtelen dekódolni fenti soraimat, majd őrjöngve megírják, hogy náci és homofób vagyok.”