Amikor beülök egy budapesti taxiba

„Amikor megírtam a könyvemet az egyházi szexuális visszaélésekről, az volt az egyik legfőbb célom, hogy ne csak három-négy értelmiségi olvassa, hogy ne rétegkönyv legyen, hanem, hogy ezt a könyvet olvassa mindenki. Az egyik legjobb lakmuszpapír számomra, amikor beülök egy budapesti taxiba. Van néhány taxis, aki már nagyon jól ismer. Az egyik vitt arra az interjúra is, amit Hodász Andrással közösen adtunk a Magyar Hangnak az engemet személyeskedve megtámadó videója után. Meséltem neki, hogy András egy pap és nagyon durva összecsapásra számítok. Ez a kedves taxis nagyon bátorított és mondta, ha tudna meg is várna, hogy elmeséljem, hogy mi volt, de nagyon szorít nekem és az interjút olvasni fogja majd és ha legközelebb találkozunk, mindenképpen meséljem el.

Azóta találkoztunk már többször is, sőt dedikáltam is neki a naptól narancssárga színűre kiszívott kötetet, amit mindig az első ülésen tart. És elmondta az olvasással kapcsolatos élményeit, hogy számára mennyire döbbenetes és felháborító ez az egész. És hogy ő mindig is gyűlölte az egyházat, és arra gondolt, ha ezt elolvassa, akkor még jobban fogja. De nem. Mert ezt a könyvet én nem úgy írtam meg. Hanem úgy, hogy ő most csak a tetteseket gyűlöli, nem az egész egyházat. No persze meg az eltussolókat. És maga is meglepődött ezen, de tényleg így érez.

Egy másik alkalommal elmesélte, hogy most már megnézte Péterfy-Novák Éva beszélgetését is velem, no meg a Hodász videóját is és ez utóbbin nagyon felhúzta magát. Iszonyúan ideges lett tőle. Sőt amikor a videót megnézte egy kicsit újra felerősödött benne az egyházgyűlölet. De mivel én egy egészen másfajta gondolkodást képviselek, ezért nem tudja gyűlölni. Hiszen én is benne vagyok ebben az egyházban. Aztán sokat gondolkodott az egész videón és mondott nekem valamit, amire én tényleg nem gondoltam. Azt, hogy lehet, egy sereg »fanatikus hívő csak azért fogja elolvasni a könyvemet, hogy lássa mekkora egy nárcisztikus, önfényező nőszemély vagyok, mint amilyennek a videó bemutat engem«. Mert szerinte az emberek szeretik megnézni, elolvasni azt, ha valakit nagyon fikáznak, hogy lássák, »tényleg, de hülye«. Mert az olyan jó érzés. És ha csak ezért is, de elolvassák, akkor rá fognak jönni, hogy mennyire nem ilyen vagyok, és micsoda rendkívül fontos könyv ez. Mennyire jó, hogy ez a sok áldozat végre megszólalt. Szóval szerinte a könyvemnek a videó olyanok körében is reklámot csinált, akik amúgy biztosan a kezükbe sem vennének egy ilyen témájú könyvet, mert el sem hiszik, hogy igaz lehet, ami benne van.

Rajta kívül is van még jó néhány taxis, aki tudja jól, hogy megírtam ezt a könyvet. Néha ők visznek pl. azokra a nehéz beszélgetésekre, amelyeket az áldozatokkal folytatok. Most újra elindult ez a munka is. Elképesztő mennyi bátorítást és támogatást kapok tőlük!”

Kép forrása: Perintfalvi Rita Facebook-oldala