„Mert nem csak a gyermekotthonokban élő 7000-ről van szó. Velük együtt 23 000-et vettek gyermekvédelembe. A többi nevelőszülőknél él. Ott is hasonlóan számolják az ellátási költségeket, így aztán egy gyerek étkezésére, ruházására, iskoláztatására, tanszerre, gyógyszerre, játékra, zsebpénzre a családi pótlék mellett kb. havi 43 000 forint ellátmányt adnak. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon 50 000 gyerek tartósan éhezik, 200 000 időszakosan. Mondjuk hónap végén, vagy ha éppen nincs közmunka a szülőknek, vagy ha nem ad hitelben a boltos. A szégyen számai. Együtt negyedmillió.
Sajnos az államnak nincs energiája ilyesmivel foglalkozni. Éppen a gyerekvédelemmel van elfoglalva. Csak nem az éhség, hanem Brüsszel ellen. Aki nyilván éppen megenni készül a magyar gyerekeket. Előbb ugyan ismeretlen okból nemi átalakításnak vetné alá őket, de aztán egészen biztosan fel is falná mindet, mindig is magyar vérre áhítozott, fene a gusztusát. Az állam merő szívjóságból nem engedi meghízni a rábízottakat. Mint a Jancsi és Juliskában: Jancsi csak egy pálcikát dugott ki az ujja helyett a ketrecből, nehogy felkeltse a boszorkány étvágyát.
Az állam nem minden gyerekhez olyan mostoha, mint a sajátjaihoz. A középosztályi gyerekek után valódi kedvezményeket nyújt, lakástámogatást, adócsökkentést, sőt visszatérítést. De az állam gyerekeinek nincs gondos szülője, hozzátartozója, akinek kell majd a szavazata. Nem érdemes beléjük fektetni. Politikai értékük a hatalom számára nulla, hiszen ők maguk kicsik vagy tinik még.
És olykor éhesek.”
Nyitókép: Ficsor Márton