A nevelésnek a normálisat, az emberi természet szerintit kell előmozdítania

„Miért ne tekinthetnénk szülőknek a hagyományostól eltérő nemi identitású párokat, akik ugyanúgy képesek egymást és az örökbe fogadott gyermekeiket szeretni, mint a hagyományos szülők?

A házassági és a szülői szerepekben rejlő nemi különbözőség az antropológiai alapja azon családi funkcióknak, amit e személyek a családban betöltenek. Ezek a családi és nemi szerepek azok, amelyek a család e felnőtt tagjait emberileg kiteljesítik a családi szeretetkapcsolatokban. A szeretet általában is e nemi szerepekhez szabottan ölt sajátos, egyedi alakot az egyes családi relációkban: más ugyanis az apai szeretet a gyermek számára és más az anyai, ráadásul több tekintetben mást jelent a fiúgyermek és mást a leánygyermek számára.

Hogyan?

A leánygyermeknek és a fiúgyermeknek részben más formában és más miatt, de mindenképpen szüksége van az apai és az anyai szeretetre is, mindazzal együtt, amit ezek pszichológiailag és érzelmileg jelentenek a gyermekek helyes irányú és tartalmú személyiségfejlődése számára. A biológiai gyökereken is nyugvó anyai szeretetre elsőrendű szüksége van mind a fiú, mind a lánygyermeknek, de a két nem számára némileg másként.

Az apa főszabályként a norma, a szabály megjelenítőjeként is fontos szerepet tölt be a gyermeki személyiségfejlődésben. A gyermek helyes identitásfejlődéséhez szüksége van a férfi és női nemen alapuló családi szerepekre és az ilyen antropológiai meghatározottságú atyai és anyai szeretetre. A gyereknek ezért saját anyjára és apjára van szüksége a születése szerinti nemi identitásának kifejlődéséhez, amit éppen saját apja és anyja, családi környezete tud biztosítani a számára.

Van, ahol csonka családban nőnek föl a gyerekek – elég most csak a koronavírus árváira és félárváira gondolni –, és van olyan is, ahol a szülők nem hozzák ezeket a klasszikus szerepeket, mert egyszerűen más a habitusuk. Vannak érzékeny, művészlelkű apák és gyakorlatias, temperamentumos anyák is jól működő házasságban. Úgy gondolja, ezekben az esetekben is sérülhet a gyermek fejlődése?

A család fogalma, illetve valósága sokféle belső variációt tartalmazhat, attól függően, milyen az anya vagy az apa karaktere, habitusa. Azonban ahhoz, hogy családként működhessen, az anyának és az apának mindenképpen jelen kell lennie benne, mégpedig egymást szerető, egy életre elkötelezett házaspárként. Amennyiben valamelyikük hiány­zik a családból, ott már csonka családról kell beszélnünk, ami nyilván nem jó, nem ideális az abban résztvevők számára.

Amiképpen az együttélés sem, hiszen ott hiányzik az egész életre szóló, nyilvánosan kimondott elkötelezettség. Ez ugyanis a szeretet biztonságát jelenti, ami a család minden tagjának alapvető egzisztenciális igénye. Empirikus kutatások mutatták ki, hogy mind az együttélés, mind a csonka család számos komoly sérülési kockázatot hordoz magában. Ezért kell kiemelten segíteni a csonka családokat, de főként azt elkerülni, hogy az ép családok tönkre menjenek.”