Világbotrány, ami 2006-ban Budapesten történt

„Érnek személyes támadások a filmjeid miatt?

Előfordul, persze. Biszkut is sok öreg kommunista védte, és durván nekem támadtak, de ez a közösségi médiában már megszokott. Inkább a vlogjaimat szokták szétszedni, de ott provokálok is. Mindig meghúzom valakinek a fülét virtuálisan. Például amikor Heller Ágnes filozófus azt nyilatkozta az egyik svéd televízióban, hogy micsoda fasizmus tombol nálunk, akkor megkérdeztem tőle: miért olyan gonosz, hogy hazugságokat állít Magyarországról?

Ezen nagyon sokan felháborodtak, és nekem estek, hogy szegény aranyos Ági nénit miért bántom.

Említetted, hogy szereted megszólítani filmjeidben a bűnelkövetőket. Gyurcsányt vagy Gergényit faggatod majd a 2006-os rendőrterrort bemutató, Áldozatok 2006 munkacímmel készülő filmedben?

Mindenképp megpróbálom, de hogy kötélnek állnak-e, az majd kiderül. Az akkori nyilatkozataik mindenképp szerepelnek majd a filmben. Azzal a filmmel kapcsolatban is sokan nekem estek. A fő vád, hogy beleálltam a kampányba, és csak gyurcsányozni akarok. Pedig ez nem igaz. A film csak és kizárólag a jogsértésekről szól. Egész Európában nem történt ilyen. Sehol nem láttunk még arra példát, hogy utcán sétáló vagy környéken kávézó embereket bántsanak. Pedig akkor ez történt.

Olyanok is áldozatul estek, akiknek semmi közük nem volt sem az ’56-os megemlékezéshez, sem a tüntetésekhez. Világbotrány, ami 2006-ban Budapesten történt, de sokan még mindig nem hiszik el.

Mindig azt érzem, állandóan magyarázni kell, hogy az ott megsérült emberek teljesen átlagosak, ugyanolyanok, mint te vagy én, és nem szélsőséges lázadók. Még jobboldali emberektől is azt hallom, hogy ilyen nem történhetett meg. Az viszont tény, hogy számomra Gyurcsány elfogadhatatlan. Nem szeretném, hogy visszatérjen a politikába, és megismétlődjön a rendőrterror. Hiába telt el 15 év, az igazságszolgáltatás az akkor történteket nem tette helyre. Ezért ma is időszerű erről beszélni. Egy olyan filmet szeretnék készíteni, ami által mindenki szembesülhet a valósággal, akár külföldi, akár magyar.”