Térdeléstől huhogásig

„A szurkoló egyébként szerte a világon egylényegű. A különbség annyi, hogy másutt, amikor kibukik belőle az egy darab bitje, akkor az állam, a hatalom, kormányzó párt, miniszterelnök és külügyminiszter nem áll mögéje, nem helyesel a vadbaromságnak, nem védi és magyarázza azt, és nem igyekszik másra kenni a szart, ami egyébként ott virít a szája sarkában. Míg nálunk viszont igen. Itt a hatalom, ami a NER, ugye, teljes mellszélességgel vallja, hogy a tapló szurkoló neki tetsző, voltaképp ő maga a B-közép, ő huhog a lelátón és ő lendíti a karját, hogy Sieg Heil. Amíg másutt a bunkó szurkoló a társadalom pereme, a NER-ben a veleje, ilyképp a bunkó szurkoló a NER maga. Másképpen ez nem is lehet.

Látjuk ugyanis, hogy a NER értékrendje megegyezik a náci karlendítő szurkolóval, a NER huhog, és a NER rekeszt ki, csak a NER-t nem viszik el a bajor rendőrök, pedig elvihetnék. Egyébként erre nagyszerű alkalom volt ez a láblabdás európai játék, végérvényesen elvált a szar a májától, kivillant a foguk fehérje, másképpen fogalmazva, előttünk állt a NER szellemisége a maga pőre valójában, a NER az útszéli szellemiségével. Még el sem kellett kezdődnie a nagy futballjátéknak, már az előkészületek alatt, amikor a térdeplő íreket kifütyölte a magyari szurkoló, mint valami bávatag barom, akkor is látszott az egylényegűség, mikor is a kedves vezető szerint az írek provokálták a magyari szurkoló bunkó, kényes lelkét.

Ott kezdődött, az utcán vonulva, szlovákok, románok kurvannyát szidva folytatódott, a stadionban huhogva, Münchenben náculva teljesedett ki a magyari néplélek, ami így ránézvést nem egyéb, mint Európa pöcegödre. S nem azért, mintha másutt ilyen nem történne meg, hanem, mert utána a hatalom nem döngeti a mellét, hogy ez vagyok én. Nálunk igen, kiegészítve azzal, hogy a homofóbiánkkal foglalkozik már a fél világ, ezek pedig, az egész csürhe a mellét döngeti, miszerint több tiszteletet a magyaroknak, nekünk aztán senki ne dirigáljon és mondja meg, mit gondoljunk. Pedig nem ártana, mert magunktól B-közép nívóra vagyunk képesek csupán, mint kitetszik. És nagyon büszkék is vagyunk rá, hogy ilyen aljasan bunkók vagyunk.

A hír egyébként, hogy az UEFA szankcionálja a mimagyarokat, tegnap jelent meg, és még nem ismerjük a rá érkező hivatalos reakciókat. Hogy most akkor Soros-e vagy Gyurcsány, baloldali médiatúlsúly és jobboldali, keresztény erkölcsi fölény, ami viszont a jelek szerint ez. Bár még nem is indul a vonatozott a jámbor kopaszsereg, pedig az is benne van a repertoárban. Így ért véget számunkra a láblabdás Európa-bajnokság, végleg és végérvényesen beárazva magunkat, de még egyszer mondom, nem a szurkolók miatt. Mert mindenhol vannak barmok, ám sehol sem mondja azt a regnáló kormány, hogy ez voltaképp ő, hogy ez neki igazából tetszik, s akinek ez nem, az kommunista összeesküvő. Mondom, ilyen nincs sehol. Csakis itt, minálunk.”