Szélsőjobb az EU-ban: Orbán és elvbarátai díszes társasága

„Az ötlettelen európai szélsőjobb pont akkor állná az útját az erősebb EU-s összefogásnak, amikor közös cselekvésre lenne szükség. Bernard Guetta EP-képviselő írása. 

A nacionalista pártok egy csapásra négy dolgot is tisztáztak múlt pénteken. Azzal, hogy közös hadüzenetben keltek ki az európai egység szorosabbra fűzése ellen, először is eltemették azt az elképzelést, hogy létezik kelet-nyugati megosztottság az Európai Unióban. Ez a mítosz egyre csak erősödött az elmúlt években. Az Orbán Viktor homofób törvénye okozta szakadás az Európai Tanács legutóbbi ülésén pedig gyakorlatilag hivatalossá tette, hogy két Európa van: nyugaton egy liberális, keleten pedig egy reakciós, amikor hirtelen...

Lássuk a számokat. A tizenhat pártból, amelyek most kijelentették, hogy elutasítanak bármiféle további politikai egységesülést az Európai Unióban, hány működik a volt szovjet blokk országaiban? A túlnyomó többségük? Vagy legalább a többség? Nem! Lengyelország és Románia, Észtország és Magyarország, Litvánia és Bulgária, ez összesen hat, szemben a régi szabad világ tíz pártjával: alig több mint egyharmaduk.

Ellenvetésként felhozható, hogy e hat párt közül kettő, a lengyel PiS és a magyar Fidesz már hosszú évek óta hatalmon van. Ez tény, de ne felejtsük el, hogy az olaszországi Liga is kormányoz: Mario Draghi kormánykoalíciójának a tagja, előtte pedig sokáig az Öt Csillaggal osztozott az olasz tárcákon. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az FPÖ nemrég még kulcsfontosságú minisztériumokat vezetett Ausztriában, hogy Marine Le Pen Emmanuel Macron újraválasztását veszélyeztetheti Franciaországban, hogy a PiS és a Fidesz meggyengülése pedig éppen elég lehet ahhoz, hogy a 2022-es és 2023-as magyar és lengyel választásokon akár ellenzékbe szoruljanak, és hogy az autoriter és korrupt hatalom elutasítása románok, bolgárok és szlovének tömegeit szólítja az utcára.

A nacionalista és szuverenista szélsőjobboldal egyáltalán nem a volt szovjet blokk monopóliuma.”