Németh Szilárd „tábori bibliája”

„Egy kedves barátom elküldte a jeles Németh Szilárd fotókkal is illusztrált, büszkeségtől dagadó közleményét, amelyből kiderül, hogy az olimpiára utazó birkózók »tábori bibliát és könyvjelzőt« is vittek magukkal. Én most nem mennék bele abba, hogy vajon az olimpiára kiutazott birkózónak a »tábori biblia« mennyire segíti a napi felkészülését, akár könyvjelzővel, akár anélkül, erre ők és edzőik hivatottak válaszolni. Én most csak egy dolgot hoznék szóba ezzel a »tábori bibliával« kapcsolatosan. A fotóról ugyanis kiderül, hogy a »tábori biblia« az Újszövetséget tartalmazza, továbbá a majdnem teljesen kasztráltnak vagy inkább jelentősen körülmetéltnek mondható Ószövetséget, minthogy abból a »tábori bibliában« mindössze két könyv maradt meg, a Zsoltárok és a Példabeszédek.

De miért pont ezek? Milyen megfontolásból? A Zsoltárok gyűjteményében persze szép számmal akadnak az ellenfélre elmondott ún. átokzsoltárok, amelyeket a birkózó szőnyegre lépés előtt a versenyzőnek célszerű elmondania, ez rendben is van, továbbá a Példabeszédekben olvasható tanács arról, miként kell kerülni a rossz nőket, ami egy  sportolókkal megtelt olimpiai faluban hasznos tanács lehet, de akkor sem értem, hogy a »tábori biblia« összeállítója milyen megfontolásból hagyta ki a katolikusok és a protestánsok számára a néhány könyv tekintetében egymástól némileg eltérő, de mindkét hagyományban szent könyvnek számító Ószövetséget. Persze tudom, hogy az Ószövetségben túl sok a zsidó és a zsidós sztori, ez igaz is, de csak mondom, hogy az Újszövetségben is a zsidóké a főszerep, ott van mindjárt a történet főhőse, annak édesanyja és tizenkét tanítványa.

A Németh Szilárd által propagált »tábori biblia« minden, csak épp nem Biblia. Ha ezt tekintik annak, akkor – a tridenti zsinattal szólva – a kiötlőjén és népszerűsítőjén (ez utóbbi maga Németh Szilárd) »legyen átok«. Ha viszont ennyire nem ismerik a saját hagyományukat, ennyire minden mindegy nekik, s csak a látszat, a szemforgatás, az álságosság és a »kurzus-kereszténység« a fontos, akkor javaslom, hogy tegyenek továbbra is nagyívben a saját szent hagyományukra, s takarékossági okokból az Újszövetségből is hagyjanak ki néhány könyvet. Ezekről semmit sem feltételezek: ugyanis, ha véletlenül és következetesen kihagynák belőle Péter II. levelét, János II. levelét, János III. levelét, valamint a Jelenések könyvét, akkor valamire ráhibáznának: jelesül az asszír keleti egyház által használt újszövetségi gyűjteményre.”

Kép forrása: Gábor György Facebook-oldala