Nem csak foci

„Ugyanakkor még sosem hatott át egy kontinensviadalt ennyire a politika. Itthon – a régi időket idézve – kormánypárti politikusok saját dicsőségüket zengték annak kapcsán, hogy a magyar válogatott váratlanul jól szerepelt, és az utolsó pillanatig volt esélye a továbbjutásra a – mint utóbb kiderült – nem is oly félelmetes »halálcsoportból«. Lám, ez a két pont máris megmagyarázta, miért öltek eurómilliárdokat a labdarúgásba. Válogatottunk játékosai egyébként minden dicséretet megérdemelnek, nekik tényleg semmi közük ahhoz, hogy egy kormánypárti showműsor szereplőivé alacsonyították le őket.

A focistákat gyakran bábként használják, de nem csak itthon. Az Európai Labdarúgó-szövetség végérvényesen bizonyította, egy banánköztársaságot hozott létre, amiben mindegy, mely diktatúrából jön a pénz, Kínából, Azerbajdzsánból vagy Oroszországból. Szinte nem telt el nap, hogy az UEFA-nak ne kellett volna állást foglalnia valami kényes kérdésben, hamar kiderült azonban, hogy miközben a szövetség egymás elismerését, a rasszizmus, a diszkrimináció elleni küzdelmet, az emberi jogokat tűzte zászlajára, s a válogatott mezekre a »Respect« feliratot is ráaggatták, mindez csak üres szólam a részéről. Az UEFA előszeretettel hivatkozik ugyan a sportszerűségre, valójában nincs tisztában a szó jelentésével.

Az UEFA elvesztette a hitelét Németországban, mivel nem engedte, hogy a magyar homofóbtörvénnyel szembeni tiltakozásként szivárványszínbe öltöztessék a müncheni Allianz Arenát. E kérdésben sem sikerült a jó oldalra állni. A szövetséget csak az háborította fel, hogy Cristiano Ronaldo félretolta a kólás, Paul Pogba pedig a sörös üveget. Az Eb-n sok játékos öntudatra ébredésének lehettünk tanúi. Többen már nem akarnak kirakati bábuk lenni az álságosság vitrinjében.”