Mi ez, ha nem gonoszság?

„»2021-ben Magyarországon, Európa közepén tízből négy gyerek még mindig éhesen megy iskolába minden nap! Mi ez, ha nem gonoszság?« – harangozza be szociális programját Karácsony Gergely, hozzátéve a gyengébbek kedvéért, hogy neki bezzeg egyetlen gyerek egyetlen napnyi éhezése is sok.

A számadat forrását nem linkelte be, ami sajnálatos, mivel a legjóindulatúbb kutakodás után is csupán néhány korábbi újságcikket sikerült fellelnem, melyekben dietetikusok elmondják, az általános iskolások egyharmada, a kamaszok fele megy reggeli nélkül iskolába. Csakhogy »a gyerekek általában időhiányra vagy az éhség hiányára hivatkoznak« – teszik hozzá a szakemberek ugyanezen cikkekben. A 40 százalék tehát nagyjából stimmelhet, ám rendszerint köze nincs a családok anyagi helyzetéhez. Jórészt arról van szó (egyébként nemzetközi szinten, még Ausztriában is, a volt szocialista országokban meg pláne), hogy apuka-anyuka is rossz példát mutat, nincs közös étkezés, rohanás van, vagy egyszerűen a kamasz gyerek kijelenti, hagyják őt békén, ő inkább szunyál plusz tíz percet, aztán majd legfeljebb betol valamit a büfében a haverokkal (idézet egy unokaöcsémtől, azaz még a legjobb családokban is).

Nem is tudom, melyik magyarázatot akarjam inkább: azt-e, hogy Karácsony Gergely diplomás szociológusként, volt egyetemi oktatóként tudatosan próbálja félrevezetni a szavazókat egy szociológiai kérdésben, Dobrev Klára méltó versenytársaként alkalmazva a legszégyentelenebb csúsztatás módszerét, minimum négymillió mélyszegényt vizionálva, vagy inkább azt-e, hogy Karácsony Gergely (diplomás szociológus és volt egyetemi oktató létére) nincs tisztában azzal, hogy álhírt terjeszt egy szociológiai témában. Természetesen sejtem, hogy az első magyarázat a valószínűsíthetőbb, és Puzsér I. axiómája áll fenn (»Karácsony Gergely hazudik, és onnan lehet tudni, hogy hazudik, hogy mozog a szája«, illetve jelen esetben a billentyűzeten az ujja), de azért csak össze-összerezzen az ember, ha ilyen mértékben nézik ostobának.”