Identitások felszámolása

„A nemi identitás feladásának elmebaja pedig egyszerűen nem talál talajt errefelé. Ennek az is oka lehet, amit nagymamám mondogatott nekünk, unokáknak, amikor szétszedtük a lakást: »Jaj, gyerekek, ti már azt sem tudjátok jó dolgotokban, mit csináltok…« Eleddig nem volt olyan jó dolgunk, mint a nyugatiaknak (akik a maguk jó dolgát leginkább gyarmataik embertelen kifosztásával alapozták meg), így nem tudott végképp elmenni az eszünk. Nem bírtunk még teljesen belehülyülni a jólétbe, a semmittevésbe és az unalomba, mi még nem vagyunk lótuszevők, s Kirké sem változtatott bennünket disznóvá.

S ez az elsődleges oka annak, hogy a DK szavazói és szimpatizánsai sem fogadják örömmel pártjuk vezetőinek felszólítását, amellyel a »pride« felvonulásra invitálják őket. (Amúgy képzeljék el azt a mérhetetlen sekélyességet és lelki nyomorúságot, amit annak a nyomorultnak kell átélnie, aki a saját, abnormális szexuális irányultságára büszke, és abból akar elismerést kovácsolni magának…) S ez annak ellenére van így, hogy a DK és a Momentum az a két politikai erő, amely nyíltan deklarálta fenntartás nélküli Nyugat-imádatát, amely a Nyugat összes elme- és idegbajának fenntartás nélküli elfogadásával egyenlő. De van olyan út, ahová még a szavazóik sem követik őket, legtöbbjük még vonakodva sem. És ez jó. Ez megnyugtató. Mégiscsak van a normalitásnak egy olyan kikezdhetetlen fundamentuma, amelyen még együtt állunk mi, magyarok.”