Genderfluid gyilkolászást díjaztak Cannes-ban

„Kell-e nekünk Cannes, vagy a Berlinálé? Mit hoz egy Oscar-díj hazánknak? Kérdések, melyekre ezúttal nem keresnénk választ az alábbi sorokban. Hogy mit gondol mindezekről a magyar kormány, kiderül a filmiparba ömlő gyakorlatilag kiapadhatatlan források nagyságából.

Hogy mit gondol maga a »nagybetűs szakma« a magyar kormányról, az is egy újabb felvetés. Emlékezhetünk, amikor Nemes-Jeles László a frissen megkapott Kossuth-díjával a hóna alatt, öltönyben, temérdek állami támogatással a háta mögött kiment a kormány ellen tüntetni. Vagy elég éppen az akkor még készülőfélben levő,

A feleségem története című film munkálataira közel egymilliárd forint közpénzt elnyerő Enyedi Ildikó diktatúrázós interjújára gondolni.

A néhai Andy Vajna színrelépéséig a magyar filmnek nem volt átütő lobbiereje és állami apanázst sem bocsájtottak a készítők rendelkezésére túlzott mértékben. Épp ezért vagyunk immáron 2-3 évente olyan boldogok, amikor egy nagyobb filmes fesztiválon mutatnak be egy újabb magyar potenciális sikerfilmet. A Saul fia, a Mindenki, a Testről és lélekről sikerei után, ezúttal A feleségem története című Füst Milán-adaptációért izgulhattunk a Cannes-i Filmfesztiválon. Enyedi Ildikó élete projektje némi normalitást vihetett végre az immáron tényleg csak a sokkolást és extrém figyelemfelkeltést erőltető felhozatalba. Sajnos nem is nyerte meg az Aranypálmát ennek megfelelően.”