Ez itt nem Amerika

„A foglalkoztatás javult, de nagyon megemelkedtek az árak. Az emberek a mindennapi cikkekért sokkal többet kénytelenek fizetni, közben a vállalati nyereséghányad tovább növekedik. Ez így nem mehet tovább, a kormány intézkedéseket jelent be. Figyelem, ez nem hazai szöveg, noha lehetne az. Az idézett megállapításokkal Joe Biden elnöki rendelete kezdődik, amelyet július 9-én tettek közzé.

Ha ismerősen hangzik nekünk a helyzetleírás, annak két alapvető oka van. Mindkét gazdaság a tavalyi járvány okozta recesszióból az idén átlépett a növekedés fázisába, és ilyenkor felszívódik a korábban megugró munkanélküliség. Másrészt mindkét országban hasonló az áremelkedés, némi eltérésekkel. Egy éve a sokkok nyomán a kereslet csökkent, az emberek kevesebbet fogyasztottak, és ez visszafogta a fogyasztói árak növekedését, ám most az élet normalizálódásával az árak jól felmentek. 5 százalék feletti árindex itt és ott – ez azért ritka egybeesés amerikai és magyar viszonylatban.

Itt azért már látszódnak a különbségek. Nálunk valójában tavaly sem tűnt el az infláció, sőt, már 2016 óta trendszerűen felfelé mennek az árak. Így a hazai pénzromlás üteme több okot ad az aggodalomra, mint az év/év alapú amerikai árindex hasonló értéke. Azon – ahogy a jegybankárok mondják – át lehet nézni, mivel a mostani árnövekedés jórészt a tavalyi alacsony bázishoz mért korrekció, a sok egyedi és átmeneti hatás miatt nem kell kivetíteni az ütemet a jövőre nézve, a fogyasztók és az üzletemberek inflációs várakozásai sem álltak be magas szinten. Nálunk viszont nagyon is érzik az árak elfutását az emberek, de a cégvezetők sem tudnak jegybankári emelkedettséggel keresztülnézni a megnőtt árakon.

Lehet az állami intézkedés gyors és sikeres, mint ahogy lehet gyors és sikertelen a folyamatok további alakulását tekintve. Sajnos, ha nem sikeres, akkor a politikai logika alapján nem az szokott bekövetkezni, hogy a döntéshozó töredelmesen beismeri a kudarcot és visszavonul, hanem újabb intézkedésekkel próbálja meg mégis elérni a kívánt célt. Az egyik intézkedés tehát egy másikat szül. De még a nagyjából sikeres intervenció után sem könnyen következik be a kormányzati tevékenység ünnepélyes felszámolása, gyakoribb az addigi gyakorlat meghosszabbítása, a létrehozott intézmény működésének tartósulása.

Majd meglátjuk. A gazdasági folyamatok közben állandóan formálódnak, hiszen a gazdasági szereplők igyekeznek alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. A politika sem pihen, nem olyan a természete. Ebben a különös, átmeneti folyamatokkal teli helyzetben nehéz felbecsülni az állami intézkedések hatását. Ha azonban a verseny feltételeit javítja az állam, számíthat a hatékonyságkényszer hozamaira is. Ha viszont maga akarja diktálni a feltételeket, akkor további alkalmakat teremt arra, hogy a cégek a járadékra vadásszanak. A kisember ügye elfelejtődik.A következtetés? A fair verseny jobban megvéd a kizsákmányolástól, mint egy újabb hivatal. A versenypártoló gazdaságpolitikához nem kell a Biden-csomagot sem utánozni, hiszen ismeretes a szisztéma: ez a szociális piacgazdaság.”