Elmarad Risztov Éva kiállása a nem-heteroszexuálisok mellett

„Azt gondolom, hogy amikor az ember kilép a nyilvánosság elé, és közszereplő lesz, legyen olimpikon, vagy bármilyen véleményformáló személyiség, akkor nemcsak az életének egy-egy apró  darabját adja, hanem magát. Persze nem kell az embernek közprédának lenni, és nem kell és nem is szabad mindent megmutatnia az életéből, de vannak dolgok, amiket nem lehet eltitkolni. Azt is gondolom, hogy amikor az ember véleményformáló erő lesz, mert emberfeletti teljesítménnyel, szorgalommal egy olimpián aranyat szerez, és ezzel bekerül a nemzeti identitásunkat megkonstruálók közé egy panteonba, onnantól óriási felelősségel tartozik a sajátjai iránt, akiknek lassan a létét fenyegeti az a gyűlölet, amit a kormány politikusai gerjesztenek.

Nem szabad teret adni még nagyobb gyűlöletnek, és hiszem, hogy egy társadalmat az egymás iránt érzett felelősség éltet, és működtet. Nem szabad csendben maradni, ha szenvedést látunk. »A csend mindig az elnyomót ösztönzi«. Nagyon sajnálom, ha elmarad Risztov Éva kiállása a nem-heteroszexuálisok mellett, de ünnepelni fogom, ha ezt most megteszi. Én megtettem, ami a dolgom, a továbbiakban nem tisztem őt a témával zaklatni. A lelkiismeretével mindenkinek magának  kell elszámolnia. A fotón Gus Kenworthy és Matt Wilkas csókja 2014-ből Kenworthy aranya után Szocsiból élő adásban. Homoszexuálisnak lenni pedig nem szégyen.”