A családunkban a Gergely-naptár mellett létezett egy másik időszámítás is: az olimpiai.
„A szüleim az 1948-as londoni olimpián szerepeltek először, és azóta nem zajlott olimpia úgy, hogy ott a családomból valaki, szerencsés esetben valakik ne vettek volna részt a versenyeken.
Bár se Anyu, se Apu nincs már velünk, ma is a fülembe cseng, amint mondják, hogy »olimpia előtt« és »olimpia után«, és mi, gyerekek, unokák mindig tudtuk, melyik játékokról is szólt az aktuális sztori.
Úgy alakult, hogy a rendre sikereket, örömet hozó olimpiák évében a sok jó mellett mindig történt velünk valami rossz is: haláleset, válás, betegség. És ettől úgy éreztük, hogy a sors egyszerre ad és elvesz.
Most, a halasztással ugrott ugyan egy esztendőt az olimpiai óra, de a családi baj azért csak beköszönt menetrend szerint, hiszen Anyu tavaly, olimpiai évben ment el, annak is a legkülönlegesebb napján, a szökőnapon, február huszonkilencedikén. (Már gyerekkoromban az eszembe véstem, hogy az olimpia mindig szökőévre esik.)
De most tán visszaáll a régi olimpiai rend, remélem, minden jól alakul ezen a tokiói, elhalasztott versenyen.
És azt is nagyon remélem, hogy a mostani versenyzők is oly sok és kedves élménnyel térnek haza Japánból, mint édesapám az 1964-es tokiói játékokról.
Apu állította, hogy a tőlünk távoli országokban rendezett olimpiák egészen más hangulatúak, mint az európai ötkarikás versenyek. (Felnőttként értettem meg, miről beszél: bár ’64-ben még nem lehettem ott Tokióban, de ’68-ban Mexikóban már igen, és életre szóló élményt adott.)
A tokiói játékok idején csupán tízéves voltam, mégis pontosan emlékszem a rádióközvetítésre, melyen Szepesi Gyuri bácsi kiabálta, hogy »Lőj! Lőj! Lőj! Lőj, Dömötör! Lő! Lő! Gól! Góóóól.« Ami azt jelentette, hogy a magyar vízilabdacsapat megnyerte az olimpiai döntőt, amivel az én apukám a harmadik olimpiai aranyérmét szerezte.
Ötvenhat plusz egy év telt el azóta, és olimpiai naptárunk elhozta nekünk a »sayonarát«, Tokió viszontlátását.
Apuék ezt már nem élhették meg, utódjainak, a mostani magyar olimpikonoknak kívánok az övéhez hasonló sikereket.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Na, és mi van azokkal, akik február 29-én születtek?
A Mandiner lapigazgatója szerint alaptalanul nevezte oroszpártinak lapunkat Donald Tusk.
Borbás Gáspár szerezte a Fradi és a magyar-válogatott első gólját, és ő volt hazánkban az első doktor labdarúgó. Dédunokája, Borbás Barna írt róla könyvet, s most mesélt lapunknak.
