Elegem van

„Történt, hogy a Fidelitas csapata lekaszált egy »méhlegelőnek« keresztelt parcellát, majd tettükkel büszkélkedve kitették a Facebookra is, mint eredményt. Égig érő sikoly hangzott fel. Például Szabó Timi – Kandahár szépe és hercegnője – feljelentést kíván eszközölni a rémtettre emlékezve, és a libsi sajtót is elárasztják a méhek védelmébe tett kijelenezések, valóságos rovarholokausztot vizionálnak, amellyel a jobboldal összeesküszik a szerencsétlen bogarak ellen, pedig van azoknak elég baja enélkül is. Sajnos össze kell zúznom ezeket az állításokat.

Sajnos el kell mondanom, hogy Bardóczi Sándornak fogalma sincs az élőlények működéséről, arról hogy miképpen üzemelnek. Miután az írásos munkái is elsősorban az építészetről szólnak, ez nem is csoda, csak mostanában kezdett megvadulni és mindenbe beleütni az orrát. Egyébként maga is elkottyantotta: simán le vannak maradva a kaszálásokkal.

Zárójel. Egyébként ez nekem nem tiszta, hogy a főtájépítész (micsoda cím!) milyen fegyelmi viszonyban van a fővárosi parkok kezelőjével? Tartok tőle, hogy valami laza összefüggés van kettejük között, olyan tanácsadóféle. A pénzes ügyeket nyilvánvalóan lenyúlták a szoci nagykutyák, ő meg nyilatkozhat a Facebookon vagy más veretes helyekre. Zárójel bezárva.

Elsőként meg kell jegyezni, hogy az élőlények elsődleges fontosságú gondja a szabad víz jelenléte, ami elengedhetetlen, hiszen közismert hogy a víz fontosabb, mint az élelem. Márpedig az efféle szárazságban ez nem áll rendelkezésre. Hiába vannak záporok vagy akár zivatarok is, ezek lefolynak, és néhány perc múlva már csontszáraz a talaj. Közismert, hogy a talaj kiszárad, elsősorban a keskeny földcsíkokban, és ez nem kedvez a bogaraknak. A rovarok – és az emlősök is – nem találnak innivalót, tehát elmenekülnek valami folyadékban dúsabb területre. A városi fűterületek visszavonhatatlanul kiszáradnak, és onnan már semmit nem lehet velük kezdeni. Egyébként a méhek akár húsz-ötven liter vizet is összegyűjtenek, ami aztán kevéssé sikerülhet ilyen aszályos időben.”