„A világ immár közel másfél éve harcol egy alattomos és láthatatlan ellenséggel. A világjárvány elején, tavaly március végén írtunk egy elemzést „Nemzetpolitikáról a vírus árnyékában” címmel arról, hogy a nemzetpolitikában is új helyzet állt elő. A vírus lezárta a határokat az államok között, az állampolgársági kötelék felértékelődött, a kettős állampolgárság hétköznapi jelentősége is megnőtt, hiszen a kettős állampolgárok mindkét állampolgárság szerinti államba beléphettek.
Írásunkban hangot adtunk a jövőt illető aggodalmainknak, mivel a vírus egy 10 éves építkezés, nemzeti egymásra találás megtorpanásához vezetett. Azt írtuk, hogy tekintettel arra, hogy a vírus nem ismer nemzeti hovatartozást, ezért a járvány rádöbbentheti a térség államait, hogy egymásra vannak utalva, de sajnos az ellenkezője is előfordulhat, egyfajta bezárkózást is elindíthat. Volt idő, mikor átmenetileg az erőforrások és a védekezési eszközök szétosztása terén az önzés kerekedett felül, és félő volt, hogy a krízis alkalmas hamis ellenségképek mesterséges kreálására is. Éppen ezért mindent meg kell tenni a párbeszéd és együttműködés légkörének fenntartásáért, és azért, hogy a térség államai belső viszonyaikban még véletlenül se forduljanak egyes kisebbségi nemzeti közösségeik ellen.”