Születéskor apává válni mindent relativizál

„Milyen körülmények között lettél édesapa?

Az első gyerek, István 2008-ban érkezett és nagyon vártuk már. Évekig terveztük és csak vártunk és vártunk, hogy minden sikerüljön végre; és talán pont az, hogy éveken át készültünk rá, segített abban, hogy amikor végül megérkezett, akkor úgy éreztük, hogy kellően felkészültünk rá. Bori 2011-ben született, és nagyon örültünk neki, mert Bettivel, a feleségemmel mind a ketten testvérrel nőttünk fel; és tudjuk, hogy mekkora érték, ha van testvér is mellettünk.

Két gyermeket mindenképpen szerettünk volna, de aztán mind a kettőnket csábított a gondolat, hogy akár hárman is legyenek. Így lett Jani a harmadik gyermek, aki aztán 2016-ban csöppent közénk. Mostanra már egyértelműen kiderült, hogy nagyon kellett ő is, egyfajta teljességet hozott azzal, hogy hárman is segítenek fát díszíteni karácsonykor, vagy hogy össze lehet veszni az autóban azon, hogy melyik mesét vagy rádióadót hallgassuk. Vele kapcsolatban mindig az hangzik el, hogy nem lenne kerek a világunk, ha nem jött volna ő is, és így, hogy tudjuk, látjuk és szeretjük, már nagyon hiányozna, ha csak két gyermeket vállaltunk volna. A nagyszülők igazi unokás nagyszülők mind a két oldalon, és nagyon várták mindegyiküket.

Hogy élted meg a várandóság időszakait?

Ahogyan minden anyának, úgy minden apának is van egy saját meséje, regéje, legendás története arról, hogy mit jelentett a számára a várandósság. Mert ez nekünk, férfiaknak is egy olyan állapot, amelyet meg lehet, illetve meg kell élni. Van, aki éjjel-nappal gyermekbútorokat és gyermekszobát fúr, farag és szerel össze; van, aki csak megmasszírozza a párja lábfejét este a híradó közben. Én arra emlékszem, hogy örömmel mentünk a várandósság alatt is a természetbe; vagy hogy szerettem „űrhajóst” főzni, azaz forró vízben kifőzhető ízesített tésztát. A terhestorna nagyon fontos volt, annak egyes gyakorlatait otthon is próbáltuk közösen; illetve minden egyes trimeszter során elolvastuk, hogy miként is fejlődik a baba, mi minden történik vele. A védőnőnek nagyon hálásak voltunk, gyakorlatilag családtag lett az évek során.

Mit jelent számodra az apaság?

Furcsa dolog, de egyfajta büszkeséget éltem meg apaként a várandósság alatt, de az egyfajta közös büszkeség volt; hiszen az én apaságom nem értelmezhető az anya, azaz a feleségem nélkül. Arra utalt ez a büszkeség leginkább magam előtt, hogy olyan felelősséget szeretnék most felvállalni, amilyet soha korábban nem tettem még, és hogy ebben nagyon sok mindenki részes. A szüleim, a közösségem, a tanáraim, a korábbi mentoraim, kollégáim és minden olyan barátom, akik nagyon is sokat tettek azért, hogy én most egy bátor döntést hozhattam meg közösen egy másik emberrel, akit szintén számosan mások tettek kellően bátorrá ahhoz, hogy a társam legyen ebben.

Születéskor apává válni mindent relativizál. Mindent újraértékelsz. Az első gyermek érkezése után a meleg szeptemberi kora estében ott álltam az erkélyen a kedvenc Marseille focimezemben, tonikot ittam, pizzát rendeltem, néztem a messzeségbe; és arra gondoltam, hogy az élet igenis nagyon jól van kitalálva; mert olyan szakaszokra van felosztva, amelyekre, – ha jó gazdálkodtál, – kapsz elég időt felkészülni. Én ott azt éreztem, – minden korábbi, a legényéletemből egy estére visszahozott külsőséggel – hogy akkor mostantól apa leszek, és mindent elkövetek, hogy jól csináljam.

Most, évek múltán, apának lenni sokkal könnyebb; a srácokat nemcsak én, hanem körülöttünk szinte minden és mindenki neveli, hozzájuk tesz valamennyit; nekem arra kell vigyáznom, hogy megfelelő egyensúly legyen ezekben; illetve, hogy azok a klasszikus értékek, amelyeket én is át akarok adni, azok ne legyenek távol tőlük; és a megfelelő időpontban majd segíthessem, hogy ők is akarják azokat magukra és az életükre vonatkoztatni.”