Szégyen, amit művelt

„Úgy egy órája kapkodom a levegőt, és átlag kétpercenként temetem az arcom a tenyerembe a szégyentől, amit Bognár György okoz. Pedig hírügyelet közben csak fél füllel hallgatom a drámai dán-finn meccs közvetítését. Annyira, hogy amikor a meccs 43. percében a dánok legnagyobb sztárja, Christian Eriksen összeesett, azt is csak abból vettem észre, hogy milyen néma csend lett a stadionban.

Eriksen életéért bő tíz percen át küzdöttek a pályán. Felkavaró élmény volt, kezdve azzal, hogy egyáltalán élőben követhettük. Megható volt látni, ahogy a dán játékosok összeölelkezve takarták el a kamerák elől eszméletlenül fekvő társukat, akinek az életéért a mentők küzdöttek.

Megrázó, amikor Eriksen neje zokogva szaladt be a pályára, ahol a dán csapatkapitány, Simon Kjaer és a kapus Kasper Schmeichel próbálták vigasztalni.

Emberek vagyunk, ki-ki máshogy reagál az efféle megrázkódtatásokra. Én teljes döbbenettel, megszólalni is úgy tíz perc után tudtam először – és ahogy a nemzetközi sajtó közvetítéseit böngészem, nem vagyok ezzel egyedül.

Bognár György, az M4 felkért szakértője meg úgy, hogy mintegy egy órája azon őrjöng a köztévé élő adásában, hogy mit töketlenkedik az UEFA, miért nem folytatják már a meccset. »Teszetosza banda, miért kell 45 perc« – minősítette az UEFA-t, miután az európai szövetség akkor, amikor már legalább azt tudni lehetett, hogy Eriksent sikerült újraéleszteni, 19:45-re írta ki a döntést arról, hogy tájékoztatást adnak a folytatásról.

Azzal, hogy a sokkolt játékosok mit élhetnek át, Bognár nem nagyon foglalkozott. »Cseréljék le, aki nem akar a pályára lépni« – magyarázta az egyre kikerekedettebb szemekkel bámuló műsorvezetőnek. »Jó hírt kaptak, miért nem akarnak pályára lépni« – folytatta. »Az UEFA-nál fontosnak érzik magukat, és túlspilázzák a dolgokat« – fejtegette. »Számomra nem is Eriksen állapota, ami igazán aggasztó« – tette hozzá, majd tovább bírálta az UEFA-t, amiért nem döntöttek azonnal egy meccs folytatásáról, melyen egy játékos kis híján életét vesztette. »Nem találják a labdát?« – értetlenkedett.”