Évek óta egy új egyensúly képe sejlik fel Közép-Európában, amelyben csak a nyugat-európai és a közép-európai országok közös álláspontjai közötti kompromisszum lehet az európai döntés, vélemény és nyilatkozat alapja; a nyugat-európaiak akarata a jövőben ehhez önmagában nem lesz elegendő. A magyar történelem előképei alapján ezt nevezhetnénk Nyugat-Európa és Közép-Európa közötti kiegyezésnek és egy császár nélküli dualizmus jövőképének. Ilyen kiegyezéshez azonban meg kell találni a megfelelő időpontot, amikor mindkét fél ráébred arra, hogy a kompromisszum érdekük. Magyarország éppen ezért világos kritikája mellett kinyújtott jobb kézzel, folyamatosan nyitott a tárgyalásokra, mindenkivel.
Végül már csak egy kérdés marad. Miért Magyarország vétózta meg több európai nyilatkozat szövegét, ha közös közép-európai kritikáról van szó? Vajon nem vagyunk egyedül? A rövid válasz: nem. Egész egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország megengedheti magának az őszinteség luxusát. Orbán Viktor kormányát akkor sem szeretnék jobban Brüsszelben, ha minden nyilatkozattervre rábólintana, a befolyásvesztéstől félő nyugatiak szemében a közép-európaiak befolyásnövelését szorgalmazó magyar kormányfő semmiképpen sem lesz már »jó fiú«. A budapesti vezetés ezt a jövőformáló küzdelmet csak akkor vesztené el, ha nem tudhatná maga mögött a többi közép-európai állam bátorítását, hallgatólagos egyetértését. Jelenleg számíthat erre, de nem véletlen, hogy az európai és a globális baloldal több főváros után most a közép-európai országok vezetését is vissza akarja szerezni. Az európai dualizmus lehetősége többek között a cseh, a szlovák, a lengyel, a szlovén belpolitikán is múlik. S mindenekelőtt 2022 magyar áprilisán.”