Mindhárman meg tudják verni Orbánt

„1994-ben és 1998-ban Demszky Gábor kampányfőnöke, majd tanácsadója, 1999-ben az SZDSZ kommunikációs igazgatója volt, részt vett az uniós csatlakozásról döntő népszavazás kampányában. Dolgozik most az ellenzéknek?

Kampánycsapatnak nem vagyok tagja, de hetente beszélgetek Dobrev Klárával. Élete legnagyobb feladata előtt áll, és hátha tud valamit használni abból, amit mondok. Úgy olvassanak, hogy nem vagyok teljesen független elemző.

A felmérések szerint kicsi a különbség a két nagy lista között, akár a Fideszt, akár az ellenzéket hozzák ki népszerűbbnek. Kezdjük az ellenzékkel. A magyar belpolitika még soha nem produkált az elmúlt években történtekhez hasonlót: egy jelentékeny, ám igen heterogén társadalmi csoport érdemi kooperációra kényszerített egymástól eredetileg távol álló politikai erőket.

Az együttműködés mint megvalósuló cselekedet a létező legerősebb kampányüzenet. Egyúttal rámutat egy Orbánnak rémisztő aránytalanságra: a küzdelem egyik térfelén egyetlen ember áll, Orbán. A másik oldalon pedig mindenki más, a teljes politikai spektrum. A hat párt együtt teszi elképzelhetővé és hihetővé, hogy Orbán legyőzhető. De a történetnek van egy másik szála is. Már egy ideje színre lépett az az ellenzéki szavazó, akinek minden ideológiai, kulturális és ízlésbeli különbségét felülírja az a vágy, hogy Orbán bukjon. Persze, maradt még feladat, mert a normális szavazó gondolkodása nem túl konzisztens. Tudja, hogy csak együtt lehet győzni, de eközben nyavalyog, hogy Gyurcsánnyal, a Jobbikkal vagy az MSZP-vel minek. Sajátos úton vagyunk, két évvel ezelőtt a saját rendezvénytermembe nem engedtem be Vona Gábort. Ma beengedném Jakab Pétert. Ehhez nemcsak a Jobbiknak, de nekem is változnom kellett.

Egy jobbikosnak meg Gyurcsányt vagy az MSZP-t kell lenyelnie.

Ahogy a Jobbik nélkül, úgy Gyurcsány nélkül sincs ellenzéki győzelem. Gyurcsány egy political animal, aki szerintem ma már többet hoz, mint visz. Van energiája, tapasztalata és tudja, hogyan működik a hatalom, a kormány. Egyébként nem egymás múltját kell elfogadni, hanem a közös jövőt és a gondolatot, hogy akkor válunk európaivá, ha megtanulunk együttműködni. Ez a mi iskolaérettségünk legfontosabb kritériuma. Hatalmas erő lehet az együttműködésben. Például, mind a hat pártnak lehet egy-két telitalálatos ötlete – és ez már több mint tíz. Mindegyiknek van néhány jó szakértője: és a hatszor néhány, az sok.

Általános vélekedés szerint a listák versengését a választásokon majdan részt vevő, de jelenleg még bizonytalan pártpreferenciájú szavazók döntik el. Ők hogyan győzhetők meg?

Az ellenzék már sok hónapja nagyobb, mint a Fidesz. A felmérések szerint tartósan vezet legalább 4 százalékponttal. A bizonytalan szavazókon pedig nem aggódnék túl sokat, mert belőlük többnyire az ellenzék profitál. Jövőre belép durván 350 ezer potenciális első szavazó. Ők nem igazi bizonytalanok, nekik csak most jön el az idő, hogy megkérdezzék: akarok-e szavazni vagy sem, és ha igen, kire? Egyébként a mai állás szerint a nagyobb részük Fidesz-ellenes. Marad még így is sok bizonytalan, de nagy részük nem fog szavazni. Akik az utolsó pillanatban mégis elmennek szavazni, azok kétharmada, háromnegyede az ellenzék mellé áll. Ez jogosan zavarja Orbánt.”

Kép forrása: MTI / Kovács Tamás