Magyar iszlamizmus?

„Nem meglepő módon hazánkban visszhangtalan és senki által nem emlegetett Sherry Hormann 2019-es filmje, a Csak egy nő (Nur eine Frau). A tizenhat éves, bevándorló szüleivel és népes családjával Berlinben élő kurd lány úgy dönt, önálló életet kezd. Leveszi fejkendőjét, elköltözik otthonról, integrálódik a német társadalomba, szakmát tanul. Családja azonban nem fogadja el új életformáját, fiútestvérei pedig a mecsetben eligazítást kapnak egy imámtól. Végül becsületgyilkosságba fullad az egyébként igaz történet: öccse lelövi a lányt, a német bíróság enyhe büntetésre ítéli a gyilkost, a családtagokat pedig bizonyíték híján felmenti.

A bátor, szókimondó és teljességgel rea­lista film sebészi pontossággal mutatja be az iszlám fundamentalizmus mélyrétegeit. A nyugati társadalom ellen szövetkező, becsületgyilkos vagy öngyilkos merénylők nem éppen agysebészek. Sok iszlamista merénylőről derült ki, hogy a Koránt még hozzávetőlegesen sem ismeri. Vagy interneten olvasott szemelvényeket, vagy egy imám, hodzsa lelki irányításával jutott el az »igazsághoz«, vagyis ahhoz, hogy a kafírokat (hitetleneket) irtani kell, hogy a zsidók nem emberek, és hogy az egész Nyugatot az iszlám földjévé lehet és kell tenni.

A német filmnek szomorú aktualitást ad a »kecskeméti mudzsahed«, V. Kende története. A jó családból származó, pia­ristáknál tanult fiatalember iszlamista fórumokon levelezgetett arról, hogy robbantani fog különféle magyarországi helyszíneken és eseményeken. Magát az Iszlám Állam hívének festette le, de – mint a filmbéli fiútestvérek – ennyi éppen elég is, felületes tudásával máris megérkezett az iszlamizmusba. Hogy miért és hogyan történhetett meg, hogy egy született magyar, még ha ideggyenge vagy pszichológiai problémái vannak is, tömeg­gyilkosságokra szánja el magát, összetett kérdés. Minket most az érdekel, igaz-e a hazai baloldal megfejtése, miszerint nem kell ide migráns, ne vakítson a kormány, tessék, ez a gyerek is magyar, jó és rossz emberek egyaránt vannak, ilyen egyszerű.

Mindenekelőtt figyeljünk fel arra a tényre, hogy V. Kende – bár valóban magyar – iszlamistaként, és még véletlenül sem keresztény vagy buddhista fundamentalistaként szőtte terveit. Mi több, utóbbiakról egyáltalán nem hallunk, míg az iszlamista merényletek az egész világot fenyegetik. Valaminek tehát lennie kell az iszlámban (vagy a politikai iszlámban), ami alkalmas arra, hogy műveletlen, beteg és frusztrált emberek érdeklődését felkeltse, és ez a valami a többi világvallásban nincs jelen.”