Nem is tudják, hogy a választási esélyeikkel játszanak

„Azt, hogy az ellenzéki szavazók támogatását készpénznek veszik az ellenzéki pártok, már megszoktuk. Azt, hogy visszaélnek azzal, hogy sokunk akár az ördögre is leszavazna, csak törjön meg Orbán egyeduralma – vagy csak egyszerűen történjen már valami ebben a süket-néma társadalomban -, azt is megszoktuk már.

Arra viszont nem számítottunk, hogy miután tíz évig világnézeti különbségekre hivatkozva nem fogtak össze ellenzéki pártok, most még azelőtt készek lesznek összefogni legádázabb ideológiai ellenségeikkel is, hogy egyáltalán kifejezésre juttathatták volna különbségeiket. Az előválasztás módot adott volna arra, hogy a NER fennállása óta először úgy »különcködjenek«, hogy valaki az összefogást kérné rajtuk számon… Vigasztalhatna bennünket, hogy az előválasztáson legalább szavazatmegvonással büntethetjük az elvtelen kompromisszumokat kötő pártokat, politikusokat. Van azonban egy másik, talán a többinél is súlyosabb és gyakorlatibb probléma. Az, hogy a visszaléptetésnek indokolható stratégiai okai vannak, fals érv. A visszaléptetés ugyanis rossz stratégia.

Nincs szükség különösebb politikai éleslátásra annak felismeréséhez, hogy egy kampány túlnyomórészt a választói bázis mobilizálásáról szól, és csak kisebb mértékben az ellenfél választóinak meggyőzéséről. Emlékszünk még talán arra, hogy ugyan Orbán a 2016-os kvótanépszavazást elbukta, de több millió jobboldali törzsszavazó mobilizálásával megtartotta a ’18-as választás főpróbáját.”