Légy transz, és tiéd az állás!

„»Van itt egy új korosztály, akik azt üzenik az államnak, hogy húzzanak el a magánéletünkből« – mutat rá a Facebookon a színesgatyás-tornacipős Ferivé átcímkézett bukott exminiszterelnök a pedofiltörvény körüli tiltakozások kapcsán. Sajnos nem részletezte, hogy a fiatalok magánéletének egészen pontosan mely szegmenseibe eszi bele magát mostanában a kormány, pedig nem annyira egyértelmű. A Netflix-sorozatokban tűnik fel vajon valamiféle kötelező narancssárga farok, a forgatókönyvekbe beleírandó jobboldali, heteroszexuális keresztény pozitív hősök képében? Vagy esetleg az első albérlet bebútorozásakor kínálnak a szerencsétlen fiatalnak árukapcsolással NER-szatyrot (»Ez nem táska. Ez állásfoglalás.«)? Netán a kisgyermekének vett lapozókönyvben tárul elé olyan mondat, hogy »Apukám illiberális és anyukám is, és ez így van jól«? Vagy első munkahelyén, a menő cégnél lobog kint a narancssárga zászló, és ott kapja az e-maileket, melyekben felhívják figyelmét, hogy hamarosan itt a »Fideszes Büszkeség Menete«, melegen ajánlott csatlakozni mindenkinek, aki valaha feljebb szeretne jutni a ranglétrán? Mert ha ez így van, az határozottan elítélendő. Ennél talán csak az lenne felháborítóbb, ha a senki által meg nem választott LMBT-lobbi szállná meg a magánéletünket efféle permanens érzékenyítéssel, a filmnézős estéinktől kezdve a gyereknevelésen át a munkahelyi csapatépítésekig. Ugye.

De még különösebb a magánéletre hivatkozó gyurcsányi felvetés, ha megnézzük, mi történik épp Argentínában. Távoli ország, az igaz, de rendre az elsők között szavazza meg az aktuális LMBTQ-vívmányokat, ezért nem árt fél szemmel odapillantani néha. Nos, ott már csak egy utolsó szavazás van hátra csütörtökön, és törvénybe iktatják a transzkvótát: eszerint a közigazgatási állások legalább egy százalékában transzneműeket kell alkalmazni, és esetükben »esélyegyenlőségi okokból« az iskolai végzettség és a makulátlan erkölcsi bizonyítvány követelménye is rugalmasan kezelendő. Transzneműnek minősül pedig mindaz, aki magát más neműnek vallja, mint amilyennek születésekor elkönyvelték; nemet és nevet változtatni nem kell hozzá, bemondásra menne a dolog (elég a kopasz, szakállas pályázónak odadörmögnie, hogy »Miguel vagyok, transznő«, és már sínen is van a dolog). Sőt, kifejezetten fel lehet iratkozni a transzneműek adatbázisába, ahonnan aztán az állami intézmények szemezgethetnek. A magánszektorban nem lesz kötelező kvóta, viszont a közbeszerzéseken előnyt élvez és járulékkedvezményhez jut az a cég, amely transzneműt foglalkoztat, így hát ott is kapósak lehetnek a kvótatranszok. Régen a Pártba lépett be az, aki könnyebben akart boldogulni, most majd a transzneműek nyilvántartásába – fejlődik a világ.

Mármost kérdés, hogyan vélekednének Gyurcsány állítólagos fiataljai arról, magánéletileg, ha az állásinterjún az önéletrajzuk egyes passzusai helyett a nemi identitásuk iránt érdeklődne az állam (pláne, ha még bizonyítékot is elő kell tárni). De adatvédelmi szempontból is felmerülhetnek aggályok: a La Pampa-i Egyetem már ki is adott egy álláshirdetést, melyben kifejezetten transznemű adminisztrátort keres. Így a nemváltáson átesett ember dönthet, jelentkezik-e az állásra, és akkor minden kollégája tudni fogja, ő valójában nem is olyan nemű, amilyen, vagy inkább nem is jelentkezik, mert nem akarja, hogy új munkahelyén is kísértse a régi neme. Egyik rosszabb és méltatlanabb opció, mint a másik, de legalább az eljárás hiperprogresszív. Miközben az új argentin törvénnyel bizonyos magyarországi mantrák is megkérdőjeleződnek. Eddig ugyanis azt tanultuk, hogy a nemváltás igenis lehetséges, és a transzneműek életét csakis az keseríti meg, hogy a magyar kormány szívózik velük. Ha nem szívózna, boldogan élnének.”

Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd