Ki beszél?

„Egyszer randevúztam egy amerikai milliomos nővel. Puccos helyen találkoztunk, kifejezetten örültem, hogy ki tudom fizetni a számlát a vacsora végén. A nőnek bérházai voltak New Yorkban.  Felfoghatatlan volt a számára, hogy itt embereknek annyi a havi fizetése, amennyit ő egy este elkölt.

Amikor a magyarokról beszélt, hosszasan ecsetelte, mi milyen jó kertészek, dadusok, sofőrök vagyunk. Itt egy kicsit feszült lettem – hiába volt nyilvánvaló a szándék, hogy kedveskedni akarnak velem és meg akarank dugni, mégiscsak kijelölik a helyem a táplálékláncban. Akkoriban írtam meg a Kuruc info tulajdonosi hálóját – a nő pedig nagyon szerette volna, ha elmegyek vele Amerikába. »Ne törődjek a pénzzel« – mondta.

Lefeküdtem vele, hogy elégtételt vegyek az összes Amerikában élő kertész, dadus és sofőr nevében, de nem lettem boytoy. Nem találkoztunk többet.

Ezt a kis történetet most azért mesélem el, mert még mindig nem tudok napirendre térni a holland miniszterelnök azon bonmottján, miszerint a magyarokat »NEKIK« térdre kell kényszerítenie. Nem tudok napirendre térni a dolog felett, és mentegetni sem tudom nagyon.

Nem, nem arról van szó, hogy nem lenne roppantul kellemetlen és ostoba a magyar pedifiltörvény, erről a nézeteimet már kifejtettem korábban. Arról van szó, hogy EU-s testvérállamunk most megmutatja, mit is gondol anblokk Kelet-Európáról.

Nem, nem a magyar kormányról beszél. A magyarokról, mint nemzetről beszél. Térdrekényszerítésről, még, ha ez a szimbolikus térben is mozog. Ez egyébként bőven ki van terjesztve a volt szocialista blokk összes országára is.

Egy volt kolonialista ország miniszterelnökeként, akik röpke kétszáz évvel ezelőtt vidáman kényszerítették térdre az indiaiakat, Cejlont, hadd ne soroljam, ez azért sok mindent elárul arról, milyen szerep is van kijelölve Kelet-Európának az Európai Unióban.

Ugyanaz, mint a volt gyarmatoknak. Ebben a régióban lehet gyárakat telepíteni, lehet a mindenkori kormányokat olyan adókedvezmény spirálba belehúzni, hogy megérje, fel lehet vásárolni a nemzeti infrastruktúrát és drágábban adni az őslakosoknak bármit, mint otthon.”