Karácsony, a tizenhat éves hülyegyerek

„Biztosan mindenki találkozott már a tipikus, tizenhat éves, Che Guevara pólós hülyegyerekkel. A kilencvenes évektől kezdve vagy húsz esztendőn keresztül körülbelül minden másodikon ilyen volt, és még mára sem ment ki teljesen a divatból, de mindig jönnek újabb divatok, újabb ikonok. A legújabb az az állítólagos újságíró-blogger, Roman Protaszevics, akit a fehérorosz hatóságok letartóztattak, és akiről kiderült, hogy valójában a neonáci milíciával együtt harcolt az ukrajnai konfliktusokban.

A mítosz hamar összeomlott, de nem elég hamar ahhoz, hogy az aktuális hülyegyerekek ne jöttek volna azonnal elő a »Free Protasevich« feliratokkal, profilképekkel. Hogy ezt a nyugati baloldal konkrét utasítására tették, vagy tényleg önszorgalomból, maguktól ilyen hülyék, ez igazából nem is lényeges. A lényeg a hülyeség. Az, hogy jön egy trend, egy divathullám külföldről, egy szlogen, amit mindenki elkezd szajkózni. Lehet akár egy politikai szlogen is. Mint például a »Black Lives Matter«, a »Love Is Love«, vagy egy bűvös szó, a »klímapánik«, Valakik megmondják, mi a trend, mit kell gondolni, mit kell csinálni, vagy egyszerűen csak beszivárog sokak agyába a médián, illetve ma már elsősorban a közösségi médián keresztül. Már nem is kell »központi« irányítás; az emberek egymásra licitálnak, egymást hergelik. Egymás után teszik ki a fekete négyzetet. Főleg, ha már valamelyik celeb is kitette. Azt sem tudják, miről van szó, de milliók követik.

A Che Guevara póló tipikusan ilyen volt. Mi fogalma volt az azt hordó tiniknek bármiről is, hogy mi az a kommunizmus, hogy Che Guevara egy tömeggyilkos volt, és koncentrációs táborokat üzemeltetett. A minimális tényeknek sem néztek utána, mert menőnek tűnt a csávó. És fölvették a pólót. Na most, egy tizenhat éves hülyegyereknek ezt az ember elnézi. Majd kinövi, vagy nem, de bízzunk benne, hogy igen. Egy negyvenöt éves embertől viszont már joggal várnánk el többet. Nem az a gáz, hogy fiatalos, bohókás, örökifjú, laza. Ez tök OK. Esküszöm, még az is lehet vicces és kedvesen béna, hogy nem tud fölszerelni egy polcot, mert ő értelmiségi. És hogy az anyukája csinál meg mindent helyette, de hogy ugyanúgy gondolkodás nélkül, a tömeggel együtt, politikai állásfoglalásként kitegyen egy profilképet, ahogy a tizenhat évesek vették föl a Che Guevara pólót, ráadásul mindezt Budapest főpolgármestereként, az vérciki. Még cikibb, ahogy négy nappal később sunyin, szó nélkül leszedte, amikor kiderült, hogy a »hős« szabadságharcos nagyon nem az, akinek hitték. Bocsánatot lehet kérni, hogy tévedtünk. Vagy az is OK lenne, ha azt mondaná, hogy ő márpedig szimpatizál egy politikai aktivistával, aki valamilyen rendszer ellen harcol.

Ez akkor is megsüvegelendő, ha mi nem szimpatizálunk az adott emberrel. Nem kell egyetérteni az elvekben, de Karácsonynak nincsenek elvei, vagy politikai hitvallása, de még pragmatikus elképzelései sem. Ő épp azt mondja, ami aznap divatos. Mindkét rész fontos: egyrészt a »mondja«, mert nem csinál semmit, csak üres frázisokat pufogtat és a Facebookon jóemberkedik. Másrészt az »aznap« is fontos: akár egy-két napon belül is simán képes teljesen szembefordulni önmagával. Ha a főnökei által vitt politikai narratíva épp azt kívánja, kiteszi a profilképet. Nem ismeri az ügyet, a hátteret, a tényeket, és nem is gondolkodik egy percet sem rajtuk. Aztán leszedi a képet, ha változik a narratíva, vagy ha hirtelen ciki lesz. Ez az ember Magyarország miniszterelnöke akar lenni. Szerencsére lassan azért a szavazói is látják, hogy át lettek verve, hogy Budapest sem érdekli, csak a személyes ambíciói, hogy ő is »valaki« legyen. Minél nagyobb »valaki«. Ha ehhez az kell, hogy Magyarország számára tök irreleváns ügyekben, a nemzetközi baloldal utasításainak megfelelő politikai állásfoglalásokat tegyen, akkor megteszi.”