Járványkezelés a globális nagytőke szolgálatában

„Már a menekültválság »megoldása« is sejtette, a járványhelyzet kezelése pedig bizonyossá tette, hogy a hatalom a rendszer legalább részleges korrekciója helyett inkább a diktatórikus eszközök bevetését választja. Az első hullám idején még szó volt a globalizáció korlátozásáról, de a második és a harmadik hullám esetén már csak az emberek jogainak korlátozása szerepelhetett a napirenden. Mert már csak így tudja az elit fenntartani a rendszer működését és megakadályozni a profitráta bezuhanását. A természet csapásaival szemben védelmet és biztonságot kínál a szabadságért, az egyenlőségért cserébe, és persze a természethez fűződő maradék kapcsolataink feladását is. Piacozás helyett például online vásárlást, sörözés helyett chatelést, egészséges élelmiszer helyett étrend-kiegészítőket, a helyi gazdasághoz való visszatérés, a globalizáció felszámolása helyett oltás-apartheid rendszert.

A közélet szereplői nem kínálnak semmilyen valódi alternatívát ezzel a veszélyes tendenciával szemben, mert az jelenleg népszerűtlen lenne. A rendszeren belüli lehetséges variációk száma viszont egyre csökken, így egyre szűkebb ösvényen tolonganak, taszigálják egymást és minket is, előre a szakadék felé. A valódi alternatíva népszerűtlen, mert a fogyasztói jólét nagy részéről való lemondással járna, valamint az önellátás egyéni, családi, helyi, nemzetállami szintjeinek újjáépítésével, és azzal, hogy az emberek jelentős részének vissza kellene térnie a paraszti gazdálkodáshoz és életformához. De más megoldás nincs. A Tőke globális és digitális diktatúrája előbb-utóbb az életünk minden darabjára kiterjeszti fennhatóságát, végül a testünk feletti önrendelkezésről is le kell mondanunk, hiszen az is csak egy erőforrás a gazdasági rendszer számára. Vagy pedig: szabadság, egyenlőség, önellátás.”