Dráma: csecsenekre lőttek a Putyin oldalán harcoló észak-koreai katonák, többen meghaltak
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
A NATO nem kockáztatja meg az Oroszországgal közvetlen konfliktus veszélyét jelentő lépést.
„A Fehér Ház zöld utat adott az Északi Áramlat már majdnem kész bővítésének, és erről mind Varsóban, mind pedig Kijevben csak a sajtóból értesültek. Ezután újabb hideg zuhanyként kiderült, hogy Ukrajnát és Grúziát nem hívták meg a NATO csúcstalálkozójára. E hatalmas pofon után Volodimir Zelenszkij megpróbált találkozót kicsikarni Bidennél, ám csak egy telefonos beszélgetésig jutott. Meghívást csak a nyár közepére kapott, az amerikai elnök az értésére adta, hogy tudja, miként kell Putyinnal Ukrajnáról tárgyalni, de Zelenszkij a NATO-hoz közeledés kérdésében sem kapott biztató jeleket. Mindezzel nem törődve Kijevben arról beszéltek, hogy a beszélgetés során kiállt amellett, hogy Ukrajna csatlakozási útitervet (MAP) kapjon.
Fehér Ház azonban ezúttal nem nézte el ezt a ravaszkodó füllentést, hiszen az szembe ment az érdekeivel. Udvariasan, de határozottan helyreigazította Zelenszkijt, mondván, Kijevben bizonyára félreértelmezték Biden szavait. Később a NATO főtitkárával szintén telefonon beszélgetve Zelenszkij már nem erőltette a csatlakozási útitervet, ellenben ígéretet kapott arra – nem volt nehéz –, hogy az orosz kérdés, ennek kapcsán Ukrajna biztonsága napirenden lesz.
Eközben Dmitro Kuleba külügyminiszter arról beszélt, hogy Ukrajna eddig kérte a csatlakozási tervet, most azonban már követeli, hiszen teljesített minden feltételt, miközben a NATO ugyan kiállt az orosz agresszióval szemben, ám ebben a kérdésben 13 év alatt, a 2008-as bukaresti csúcs óta semmit sem tett ígérete teljesítése érdekében. Az ukrán vezetők nem is tagadják csalódottságukat, és határozottabb kiállást és több áldozatot várnak el Európától Ukrajna Oroszország elleni harcában. Ettől persze nem ijednek meg a NATO-ban, és Ukrajna valamint Grúzia közelítése továbbra is a kelet-nyugati kapcsolatok alakulásától függ. Így Moszkva és a Nyugat viszonyának alakulása alapvetően Kijev kezére játszik, ám Washington és Brüsszel ettől függetlenül inkább csak használja Ukrajnát. S amikor az érdekeik úgy kívánják, akkor lecsendesítik Kijevet, amikor pedig változik a helyzet, akkor felhergelik
Ukrajna eszköz, felvonulási terep a Nyugat és Oroszország geopolitikai szembenállásában, és természetesen Kijev folyamatosan igyekszik rájátszani erre. Több-kevesebb sikerrel ebből hasznot húz, ám az alapvető problémáit ily módon nem tudja megoldani. Az ukrán vezetők azonban ezt nem akarják látni. Szerepzavarban vannak, és azt hiszik, hogy ők diktálhatnak a Nyugatnak. S mikor helyre teszik őket, és kiderül, hogy mindez nem így van, akkor, mint most is, amikor fontosabb érdekek miatt nem hallgattatik meg az orosz veszély emlegetése, csak durcásan puffognak. De ami a NATO tagságot illeti, az sok európai országnak nem érdeke. Berlin és Párizs már 2008-ban értésre adták, hogy szó sem lehet az útitervről, azóta e két országot még legalább Olaszország és Magyarország támogatja, de a közeledés a NATO-hoz Törökországnak sem egyértelmű érdeke.”