mivel szerinte Brüsszel sem a 2015-ös menekültválság, sem a CEU – állítólagos – „elüldözése” során nem lépett közbe.
A cikk szerint a szerző „Berlinben élő politikai aktivista”, amiről sokan itthon és leginkább Európában az feltételezhetik, hogy egy objektív, de legalább kívülálló megszólaló véleményét olvassák. A szép szavak viszont nem mindig igazak, az „aktivista” a baloldali Mérce portálon is rendszeresen publikál – legutóbb ugyanebben a témában, a Politico hasábján megjelent cikke előtt egy nappal – , sőt,
Szijártó a 2018-as lemondásáig a szentendrei Momentum Mozgalom alapszervezeti elnöke volt.
Vagyis korántsem nevezhető a magyarországi belpolitikai folyamatokat kívülről szemlélő elemzőnek. Arról nem is beszélve, hogy cikke több, objektív mércével nehezen igazolható, valószínűleg a hangulatkeltés miatt beemelt állításokat tartalmaz. Ilyen például az a megállapítása, miszerint hazánkban a szexuális kisebbségek bántalmazása maga a mindennapi valóság.
A hazánkról alkotott képet nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is torzítják. A New York Times egyik júniusi beszámolója szerint a magyar kormány a nemrégiben elfogadott pedofilellenes törvénnyel szeretné a kormányzati eredménytelenségről elterelni a figyelmet, az LMBTQ-ellenességgel aktivizálni a konzervatív szavazókat, valamint Kínának és Oroszországnak is megfelelni.