Hogyan nem lesz vadvirágos egy rét?

„Hétről hétre bemutatjuk egy-egy rovarbarát területünk növényvilágát, ám az eheti híradásunknak aktualitása az „önkéntes közterületi parkgondozás”. Fontos megjegyezni, hogy a Főkert nagy örömmel áll rendelkezésre, tudunk feladatot adni annak, aki tenni szeretne, de mindig szakmai irányítással tesszük ezt. Hogy miért van erre szükség, hisz egy damilos fűkaszát bárki tud kezelni? Épp azért, mert egy damilos fűkaszát bárki tud kezelni… csak közben arra is figyelni kell hogy 1) nem hagyunk kaszálékot a területen, 2) élő fák körül különösen körültekintően használjuk az eszközt, a fák törzsébe nem vágunk bele, mert ezzel őket betegítjük meg, utat adva a fertőzéseknek és kórokozóknak, 3) nem gyűjtjük műanyag zsákba a kaszálékot, hanem autóinkra felvillázva a komposzttelepünkre szállítjuk, ahol komposztálás után a fővárosi területek tápanyag utánpótlásánál kerül felhasználásra, 4) ha hulladék képződik a munkánk során, azt minden esetben eltakarítjuk, nem hagyjuk ott.

A kijelölt területen sokszínű növényvilág van (volt) alakulóban, többek között, fehér és vörös here, papsajtmályva, katángkóró, indás pimpó, egynyári seprence, lándzsás útifű, mezei cickafark, apró szulák, útszéli imola és kerek repkény volt látható a nyári aszály ellenére is, a pázsitfüvek közül angol és francia perje és csomós ebír nőtt itt. A minden bizonnyal jószándékú önkéntesek célja az egérárpa kiirtása lehetett, de, ahogy már többször leírtuk, az egérárpa (toklász) kimondottan szereti, igényli a bolygatást, így a következő vegetációs időszakban nem kiszorulni fog a területről, hanem újult erővel térhet vissza.”

Nyitókép: Mátrai Dávid