A pedofilokkal való társítás övön aluli aljasság.
„Napok óta a »pedofiltörvény« oda nem illő, homofób, transzfób és – szokás szerint – társadalmi vitára nem bocsátott módosításától hangos a sajtó. Arra, hogy az LMBTQ-emberek nem pedofilok, már sokan rámutattak. Sok szó esett arról is, hogy az azonos neműekhez való vonzódás, vagy a biológiai nemtől eltérő nemi identitás nem a (senki által nem művelt) »népszerűsítés«, és nem is a tényszerű edukáció hatására alakul ki.
Amiről meglátásom szerint eddig keveset beszéltünk, az az, hogy hogyan érintik a történtek a gyermekkori szexuális abúzus áldozatait. Azokat, akiket gyerekként egyszer, vagy rendszeresen megerőszakolt egy tipikusan magát kifelé »tisztességes heterónak« mutató felnőtt. Rájuk nézve különösen káros az LMBTQ-identitások és a pedofília összemosása. A »genderideológia« elleni küzdelemben élen járó, az Isztambuli Egyezmény hazai elutasításáért részben felelős, a Népszava szerint szélsőjobbos orosz oligarchák által pénzelt CitizenGO hazai fiókszervezete a törvény elfogadása után a közösségi oldalán ujjongott, miszerint »gyermekeink ma nagyobb védelmet kaptak«.
Bár igazuk lenne, de sajnos a törvény jelen formájában nem sokkal járul hozzá a gyerekek védelméhez.
Egyrészt, a pedofília és az LMBTQ-közösség ugyanazon törvényben való összemosása nemcsak az LMBTQ-közösség jogaira és általános megítélésére nézve káros, hanem mindenkit félrevezet. Ugyanis nemcsak azt sugallja, hogy aki meleg, az rögtön gyanús, hanem egyúttal azt is, hogy aki hetero, az viszont biztosan veszélytelen. (Pláne ha még felesége, családja is van!) A gyermekek elleni szexuális abúzus elkövetői azonban külsejüket és életmódjukat tekintve általában kifejezetten konformista, sőt gyakran köztiszteletben álló személyek. A már ránézésre gyanús, általános iskolák és játszóterek környékén ólálkodó »mutogatós bácsik« éppen azért szednek viszonylag kevés áldozatot, mert messziről ordít róluk, hogy valami nincs rendben velük. Így a gyerekek jellemzően elkerülik, a szülők, tanárok pedig hamar észreveszik őket, és a hatóságok sem vonakodnak lépéseket tenni megfékezésük érdekében.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
