Amikor Isten arca elsötétül: szexuális ragadozók az egyházban

„Miért van kétszeresen kiszolgáltatott helyzetben az a gyermek, akit egy pap használ ki szexuálisan, összehasonlítva például egy pszichológussal, akit egy gyerek ugyanúgy képes a bizalmába fogadni, mint a lelki vezetőjét?

Azért, mert itt a lelki és a testi trauma mellett megjelenik a spirituális trauma is, ami nagyon mély megsebzettséget okoz. Ezt a már említett Hans Zollner fogalmazta meg úgy, hogy ilyenkor »az Isten arca sötétül el«, mert ezeket az embereket a hit utáni vágy, az Isten utáni vágy viszi az egyházba. Sokszor olyan gyerekekről van szó, akiket lehet, hogy otthon nem is szeretnek igazán, lehet, hogy izolált helyzetben vannak, lehet, hogy magukat nem szeretik kellőképpen. Annak, hogy kiből lesz áldozat, mindig van valami oka. A gyerek a papban vagy lelkészben mélyen megbízik, ennek oka az, nem egyszerű embernek tekinti, mint amilyen például egy pszichológus, vagy egy orvos, hanem Isten képviselőjeként tekint rá.

A keresztény tanítás szerint Krisztus képmását jeleníti meg a pap. Ezért megbízik benne, mert ő nem tehet rosszat, nem gondolhat rosszat, nem akarhat rosszat. És ez a bizalmi viszony törik meg, ennek lesz olyan hosszú távú traumája, hogy a gyermek végtelenül elárultnak érzi magát. És nyilván kettétörhet az Istennel való kapcsolata is.

Gondoljunk bele egy gyereknek az életébe, például az egyik kislány történetébe, aki azért kereste meg a papot, mert tizenéves korában két fiú megerőszakolta, és ezt nem merte elmondania szüleinek. Nagyon hagyományos konzervatív közegű volt a család, és a kislány úgy érezte, úgy gondolta, ha elmondja a szüleinek, mi történt vele, ráfognák, hogy az ő hibája volt, ezért csak a papnak mondta el. És ez a pap megérezte benne azt a potenciális áldozatot, mint mikor egy vérző testet bedobnak a tengerbe, akire cápa ráúszhat, és végül ő lett a bántalmazója egy hosszú, sokéves szexuálisan visszaélő viszonyban. Menyire döbbenetes, hogy a gyerek a legmélyebb bizalommal volt a pap iránt, aki ezzel élt vissza. És ez lány azért fogadott neki szót, mert őt engedelmességre nevelték.

Ez megint a mi keresztény gondolkodásunkból következik, hogy engedelmességre neveljük a gyerekeinket. Ez rendben is van, de meg kell tanítani nekik azt is, hogy meg tudják húzni a határt, hogy felismerjék, amikor rosszat kér tőlük egy autoriter személy. Vagyis meg kell tanítani, hogy a feltétlen engedelmesség rendkívül veszélyes.”