Amikor a Papifrankó nem frankó

„Hodász András egy 20 perces videóban, a Papifrankó Youtube csatornán beszélt Perintfalvi Rita most megjelent, az „Amire nincs bocsánat” című könyvéről és magáról a szerzőről is. Azt mondja, a könyv ahelyett, hogy az áldozatokról és a megoldásokról szólna, Perintfalvi Ritáról szól. Szerintem Hodász kihagyott a könyvből úgy 400 oldalt. Úgy tűnik, az egyház e felszentelt papja vagy nem olvasta el a könyvet, vagy elolvasta, de nem értette, vagy olvasta, értette, de nem akarja érteni. Állításai hamisak, félrevezetőek, tudatosan manipulatívak. Ezért gondolom úgy, hogy Hodász András és a videója nem frankó. Ráadásul elég olcsó, durva és arrogáns módját választotta Perintfalvi Rita lejáratásának. Ez jellemzően bántalmazó magatartás, ami az erőszakos és uralkodni vágyó férfit jellemzi.

Bár Hodász próbálja azt a benyomást kelteni, mintha tárgyilagos és korrekt lenne, azonban a megfogalmazásai, a könyvből vett idézetei és hangsúlyai arról tesznek tanúságot, hogy ez egyáltalán nem így van. Ha így lenne, nem azzal kezdené a beszédét, hogy ítélkezik a szerző felett, hanem elmondaná, hogy Perintfalvi Rita katolikus teológus, teológiából szerzett doktorátust. Grazban az egyetemen teológiát tanít. Elnöke a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének. Ehelyett azt mondja, hogy Rita (mert tegeződnek, és ugyan nem kávéznak minden nap, de ismerik egymást) nem bírja a kritikát: »Ritának megvan az a rossz szokása, hogy már eleve hitelteleníteni akar mindenféle kritikát munkáival kapcsolatban, és ezért már eleve áldozati pózba vágja magát«.

Itt Hodász Andrástól már megszokott képzavarral szembesülünk. Vajon mit jelent, illetve milyen póz az áldozati póz, amibe az áldozat »vágja magát«?

Másrészről ez a pap személyes véleménye, és ha egy barátjának mondja el, abban nincs semmi elítélendő, de egy 22 ezer követővel rendelkező csatornán a másik emberről, egy könyv szerzőjéről ilyet mondani – amit nem tud bizonyítani, mert hogyan is bizonyítaná – nem elegáns. De mit tehetünk, a stílus maga az ember. Ezzel a felütéssel, a nézőt eleve a szerző ellen akarja hangolni, ezért már ekkor megkérdőjeleződik a pap objektivitása, korrekt hozzáállása a témához.”