Aki rasszista, homofób véleményének ad hangot, gyakran magát állítja be áldozatnak

„Manapság gyakran előkerül ez a paradoxon. Hiszen akárhányszor valaki felemeli a szavát a kirekesztés és a diszkrimináció ellen - rögtön kirekesztést és diszkriminációt kiáltanak azok, akik szerint az ő kirekesztő véleményük, diszkriminatív szabályaik éppen olyan védelmre tarthatnak számot, mint az általuk kirekeszteni és diszkriminálni kívánt kisebbség méltósághoz, szabadsághoz való jogai.

Hozzáteszem, Popper természetesen nem arra gondolt, hogy mindenféle intoleráns véleményt kriminalizálni kell - ez távol állt tőle. Amíg érvekkel, szép szóval lehet ellenük harcolni, addig ezt kell tenni. De amikor már ez nem megy, akkor bizony erőt kell mutatni. Mert a hátrányos helyzetű csoportok elnyomásához senkinek nincs joga. És bár a kirekesztő véleményeket önmagában még nem lehet büntetni - ilyen értelemben védelmet élveznek. De ez a jogi védelem nem jelenthet zavartalanságot, vagy azt, hogy az államnak egyenlőségjelet kell tennie a kirekesztő és a befogadó vélemény közé.

Amikor valaki, aki rasszista, homofób stb. véleményének ad hangot, és emiatt kritizálják, esetleg kizárják valahonnan - akkor gyakran saját magát állítja be üldözött áldozatnak. De ez az áldozati póz semmivel sem hitelesebb, mint a kocsmai kötözködőé, akit részeg verekedés miatt kipenderítettek az ivóból, és az árok partják panaszkodik, hogy micsoda igazságtalanság történt vele.

Sajnos jelenleg a magyar kormány ez a kocsmai verekedő. Akivel szemben erőt kell mutatni.”