Gáspár János vályogos mester az egyik legszerencsésebb és legboldogabb ember Magyarországon.
„Főfoglalkozáskén vályogházakat épít és újít fel, a Pest megyei Pándon szép gazdaságot vezet a családjával, a fogathajtás az egyik szenvedélye. Az a fajta magyar mesterember, akit okkal tart példának a környezete. Június közepén balatoni nyaralójában szervezett tábort azok számára, akik szeretnék elsajátítani a vályogos mesterség fogásait.
A vályogos szakma kihalófélben van Magyarországon, János elmondása szerint egy kezén meg tudja számolni azokat, akik valóban értenek a vályogházhoz. Persze rengeteg a kontár, elvállalják a munkát, elveszik a pénzt, az eredmény azonban garantáltan csalódást fog okozni. Ezt a mesterséget érteni és érezni kell, a vályogozás nem egyenlő a kőművesmunkával. János szívesen látja azokat is, akik az építkezéseihez csatlakoznak év közben, amolyan segédmunkásként. Az ilyen alkalmakon is rengeteget lehet tanulni, és senkinek nem kerül semmibe.
Az őszi riportban János elmondta, hogy időről időre jönnek jelentkezők, de nem bírják a fizikai megerőltetést. Az építőanyag-árak meredek emelkedése miatt azonban egyre nagyobb kereslet van a vályogházakra. Persze nem csak az árak miatt: János évek óta a Dunántúlon kapja a legtöbb megbízást, tehetős német és magyar családoktól, akik szeretnének egészséges és szép házban élni. Nyugaton már több évtizedes divatja van a vályognak, Magyarországon most fedezik fel újra. Az idei tábor alkalmával egy német diplomata magyarországi házát újították fel Jánosék, a német úr a magyar feleségével a Balatonhoz közeli vályogházában szeretne élni.
A táborba a legtöbben azért jönnek, mert van egy felújításra szoruló vályogházuk, vagy éppen vásárlás előtt állnak. A jó mesterekre akár éveket is várni kell, jelentős összegeket lehet megspórolni, ha a háztulajdonos képes elvégezni a felújítás részfeladatait is. János szerint sokkal olcsóbb kísérletezni és próbálkozni, mint kifizetni egy kontárt, aki nem csupán a pénzt teszi zsebre, de kis balszerencsével akár kárt is okozhat a ház állagában.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Hosszabb időre búcsút kell mondani az Aggteleki-karszt egyik legismertebb barlangjának.
