A vályogházak reneszánszát éljük Magyarországon

„Főfoglalkozáskén vályogházakat épít és újít fel, a Pest megyei Pándon szép gazdaságot vezet a családjával, a fogathajtás az egyik szenvedélye. Az a fajta magyar mesterember, akit okkal tart példának a környezete. Június közepén balatoni nyaralójában szervezett tábort azok számára, akik szeretnék elsajátítani a vályogos mesterség fogásait.

A vályogos szakma kihalófélben van Magyarországon, János elmondása szerint egy kezén meg tudja számolni azokat, akik valóban értenek a vályogházhoz. Persze rengeteg a kontár, elvállalják a munkát, elveszik a pénzt, az eredmény azonban garantáltan csalódást fog okozni. Ezt a mesterséget érteni és érezni kell, a vályogozás nem egyenlő a kőművesmunkával. János szívesen látja azokat is, akik az építkezéseihez csatlakoznak év közben, amolyan segédmunkásként. Az ilyen alkalmakon is rengeteget lehet tanulni, és senkinek nem kerül semmibe.

Az őszi riportban János elmondta, hogy időről időre jönnek jelentkezők, de nem bírják a fizikai megerőltetést. Az építőanyag-árak meredek emelkedése miatt azonban egyre nagyobb kereslet van a vályogházakra. Persze nem csak az árak miatt: János évek óta a Dunántúlon kapja a legtöbb megbízást, tehetős német és magyar családoktól, akik szeretnének egészséges és szép házban élni. Nyugaton már több évtizedes divatja van a vályognak, Magyarországon most fedezik fel újra. Az idei tábor alkalmával egy német diplomata magyarországi házát újították fel Jánosék, a német úr a magyar feleségével a Balatonhoz közeli vályogházában szeretne élni.

A táborba a legtöbben azért jönnek, mert van egy felújításra szoruló vályogházuk, vagy éppen vásárlás előtt állnak. A jó mesterekre akár éveket is várni kell, jelentős összegeket lehet megspórolni, ha a háztulajdonos képes elvégezni a felújítás részfeladatait is. János szerint sokkal olcsóbb kísérletezni és próbálkozni, mint kifizetni egy kontárt, aki nem csupán a pénzt teszi zsebre, de kis balszerencsével akár kárt is okozhat a ház állagában.”