A magyar történelem felfalta ezt a nemzedéket is

A magyar társadalom végletesen önző, individualista, rendkívüli mértékben elégedetlen, végletekig frusztrált, politikai szempontból végletesen megosztott, alapvetően gyűlölködő és irigy, szociális és közösségi érzéseiben gyenge. Hát ez nem túl hízelgő, mondhatni, igen durva diagnózis, János. A túlélést hagyjuk, az csak a határokon kívül maradt magyarok számára volt kihívás és teljesítmény, és igen, a baltiaknak, akiket felfalt a csillagos homlokú vörös medve. Nem vitás, hogy lehet ilyen olvasata is a magyar életnek, de valóban ez lenne a jellemző? Nagyon vigyázniuk kell a társadalmat kutatóknak, hogy honnan, miből és hogyan absztrahálják a társadalmi leírásuk tényeit. A fenti jellemzőket statisztika nem vizsgálja. Az ilyen tartalmú kérdőíves mintavételes szociológiai vizsgálatok módszertana vitatható, és nagyon meg is ritkultak. A személyes kapcsolataink száma pár száz főben maximalizálható és az ezekből leszűrt tapasztalatok egyáltalán nem általánosíthatóak. Az internetes világ is buborékokba zár bennünket, a hivatásos sajtó pedig enyhén szólva nem objektív, hanem a "végletekig megosztott" politika rabszolgája, tehát a hírfolyamra sem célszerű alapozni. Még leginkább az életvilágban járva-kelve begyűjtött töredékes megfigyeléseink, benyomásaink igazíthatnak el bennünket, mert leginkább az átlagot mutatják, ám nem mindegy hogyan észleljük őket: nyitottan vagy az előítéleteink által szűrve. Igen, jó példa az autózás. Az autók mozgása, viselkedése, áttételesen mutatja a vezetőik jellemét, mentális állapotát. És így igaz, eszerint valóban nagyon sok az önző, frusztrált, indulatos, törtető ember a magyarok között, s ez szemet szúró és bosszantó. Ám, ha a jellemző viselkedési módokat és az arányokat szeretnénk vizsgálni, akkor filmre kellene vennünk egy időszak autózását és utólag meg kellene számolnunk a jellemző viselkedési módokat. Nem csináltam ilyet, de elég nyilvánvaló, hogy a normálisan autózók vannak többségben. A nők kevés kivétellel szelídek és nagyon sok az előzékeny, jó szociális érzéket sejtető autóspolgár. Jó megfigyelési módszer a különböző politikai beállítottságú ünneplő, tüntető, felvonuló tömegekben való elvegyülés - ismert embereknek persze nincs rá lehetősége - és leginkább a Hajnal István történész által leírt megfigyelési mód, közlekedés, séta, szórakozás, kirándulás közben. Hasonló a módszere egyes íróknak vagy pl. Bódy Gábor filmjeinek. Szóval ajánlom Gyurgyák Jánosnak, hogy higgadjon le és kezdje elölről a megfigyeléseit, módszeresebben és elfogulatlanabbul. Bibó írja valahol, hogy félrevezető a szélsőséges társadalmi jelenségekből általánosítani. A mai magyar társadalom nagyon vegyes, de összességében jobb mentális állapotban van, mint a rendszerváltozás, a nagy átalakulási sokk után volt. Messze nem annyira elégedetlen, mint akkoriban, a tapasztalatai nyomán sokkal realistább lett. És akkor sem a "kádári létbiztonság" volt fontosabb számára, mint a "visszaszerzett szabadság", hanem a mindenféle jelző nélküli létbiztonság. Mi, városi fiatal entellektüelek, a "fideszes nemzedék" eufóriában éltük meg a rendszerváltozás utáni éveket, a nagy többség pedig sokként. Ezekből a családokból jött 10-15 évvel később a jobbikos nemzedék, amely szembefordult a mi polgári- és szabadságértékeinkkel. És igen, Gyurgyák Jánosnak és barátainak, köztük a fiatal Orbán Viktornak emlékeim szerint is az volt az alapállása, hogy "ezek a vén hülyék menjenek már a francba, hagyjanak bennünket egy normális országot építeni". De azért elég sokan voltunk abban a nemzedékben, akik őszintén kíváncsiak voltunk az előző nemzedék vitáira és mérlegeltük kinek miben van igaza. És Orbán Viktor is hamarosan érdeklődni kezdett a múltból hozott viták iránt, mert rádöbbent, hogy gyakorlati politikát ezek mérlegelése nélkül nem lehet művelni. Mert - és ez a lényeg, kedves János(!) - a történelemben nem lehetségesek nagy ugrások. Ebbe bukott bele a kommunizmus és számos kisebb jelentőségű társadalmi kísérlet, ahogy ebbe fognak megbukni napjaink nyugati világmegváltó mozgalmai és ideológiái is - multikulti, genderizmus, fehér-rasszizmus, stb. Legalábbis szerintünk, a "fideszes nemzedék" konzervatív beállítottságúvá érett nemzedékrésze és a konzervatív világnézetet a magyar társadalomba minőségi módon visszaintegráló, bennünket követő nemzedék szerint. A történelemben tartósan, hosszan és erősen hatnak a vallási-, erkölcsi-, mentális és szokásrendszerek és a technológiai változások. A hatalmi-, politikai és ideológiai változások és divatok sokkal illékonyabbak, egy ember életidején belül is jönnek-mennek. Miért ilyen a magyar társadalom? Hajnal, Bibó, Szűcs Jenő európai történelemfejlődést bemutató írásaiban ott vannak a válaszok. Ezer éve hordozzuk a felzárkózási szándékot és az ennek rendre bekövetkező elakadásából eredő mindenféle frusztrációt - elégedetlenség. A vagyonos kisnemesi, parasztpolgári és városi kézműves rétegek évszázados tapasztalata, hogy a mindenkori hatalom szándékait kerülgetve, egyénenként kell valamire jutnia - individualizmus. A hatalmi elit ezer évig tartotta szolgaságban és durva, műveletlen állapotban a vagyontalan parasztságot - gyűlölködés és irigység. De, hogy a szociális és közösségi érzések gyengék lennének, az egyszerűen nem igaz. A keresztény szolidaritás érzése a kapitalizmus koráig általános volt, amely a vallástalanodás során széles körű baloldali érzékenységbe fordult át. A nemzeti érzés ma is erős, a helyi kötődések pedig a rendszerváltozás óta erősödnek. A végletes és általános individualizmus és a "paternalizmushoz szokott kényelmesség" azért némi ellentmondást hordoz, amelynek az a feloldása, hogy e kettő egymás mellett határozza meg széles középrétegek mentalitását. Miért ezt az utat választotta Orbán Viktor? Egyfelől felismerte a magyar társadalom ellentmondásait, gyengeségeit és ebből eredő kiszolgáltatottságát a rendszerváltozás utáni vadkapitalista és félgyarmati törekvésekkel szemben. Megértette, hogy a nyugati fejlődéshez való mentális felzárkózás évszázados tanulási folyamat, a gazdasági felzárkózáshoz viszont hatékony és gyors döntésekre, erős központi hatalomra van szükség. Ugye milyen ismerősen hangzik? Berend Iván stb. És látta a magyar baloldal inkompetenciáját és szellemi lumpenállapotát, amelyre Gyurgyák János is utal. Másfelől szemben találta magát a nyugati világ 'haladó' erőivel és tendenciáival, amelynek konzervatív politikusként és gondolkodóként ellen akar állni. Minden jel arra utal, hogy történelmi trendfordulók korában élünk. Az euroatlanti keresztény civilizáció elvallástalanodott, dekadencia uralkodott el rajta és ennek következtében világgazdasági erőközpontok játékszerévé és világmegváltó ideológiák kiszolgáltatottjává válik. A technológiában a könyvnyomtatáshoz hasonló jelentőségű változás kezdődött, amelynek az életmódbeli és hatalmi-politikai következményeit még nem tudjuk felmérni. Az európainál gazdaságilag és mentálisan elmaradottabb civilizációk, különösen az Európával kezdetek óta ellenséges iszlám, ezzel szemben demográfiailag virulens és komplett maradt és készül az újabb hódítási kísérletre. Ezek a folyamatok a kommunizmushoz hasonló vagy azt is meghaladó erejű fenyegetést jelenthetnek, különösen egy ilyen megosztott és törékeny népre, mint a magyar, amelyhez képest eltörpülnek a "Fidesz árvák" és egyéb entellektüelek köldöknéző alkotmányozási- és szabadság-problémái. Meg kell maradni, meg kell erősödni és ehhez minél gyorsabban fel kell zárkózni gazdaságilag. Ez a feladat. Az a valódi kérdés, hogy mi lesz az országgal, ha ez Orbánnak és közvetlen utódainak nem sikerül.

Hamarosan megdöglesz, és nem lesz ilyen gondod.

A fel nem kötött elvtársak viszik tovább a vonalat: "A gyűlölet része a harcnak. Az ellenség kitartó gyűlölete repít minket túl az ember természetes korlátain és formál bennünket hatásos, választékos, erőszakos és hidegvérű gyilkoló-gépekké. Katonáinknak ilyenekké kell válniuk, mert a gyűlölet nélküli emberek nem győzhetik le a brutális ellenséget."- fogalmazta Ernesto "Che" Guevara ezen antikrisztusi üzenetét 1967-ben, a Trikontinentális Szolidaritási Szervezet Kubában tartott konferenciájára.

Én azért erősen úgy látom, hogy a nyolcvanas évekhez képest megbolondult a világ. Divatba jött a marxizmus, a politikai korrektség nem múló divatnak, hanem egyre ijesztőbb kényszernek tűnik, evidens értékeket, mint amilyen a gyermekvállalás fontossága, megtagad a nyugat. Eközben tényleg tömeges a bevándorlás is, és hát pillanatnyilag Közép-Európa a világ talán legfehérebb régiója. Nem sok helyen lehet olyan óvodákat látni, ahol minden ovis hófehér. Ilyen helyzetben nem könnyű szövetségeseket találni, ha az ember akármit is gondol a világról. Annyira széttartóak a politikai törekvések, hogy mindenki egy súlyos többséggel áll szemben, és ez persze, hogy frusztráló.