Scholz a saját kijelentései szerint „a normális emberek oldalán” áll, és több évtizedes politikai tapasztalatával jó pontot szerezhet. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez is növeli a tekintélyét, ami meghaladja pártja népszerűségét. Míg május közepén a közvélemény-kutatások alapján az SPD 15%-nál tengődik, Scholz Armin Laschettel, a CDU/CSU kancellárjelöltjével ugyanolyan szinten áll, ha a németek azonnal meg tudnák választani a következő kancellárt. Az állampolgárok 28%-a egyelőre a zöld Annalena Baerbockot látná szívesen Németország élén, ezzel szemben 21% Scholz, valamint szintén 21% Laschet mellett foglal állást, 30% pedig még mindig bizonytalan. A három kancellárjelölt közül a felmérések szerint Scholzot tartják a leghatározottabb vezetőnek.
Maga Olaf Scholz a szeptemberi választásokon az SPD számára közel 30%-os eredményt vár. Mégis a szövetségi parlamenti választás eredménye nagyon kérdéses, hiszen
a Zöldeknek, az Uniónak és az SPD-nek is nagy lehetősége van arra, hogy egymástól szavazókat szerezzen.
Különösen az SPD van nehéz helyzetben, mivel a klímavédelmi irányvonal előnyben részesítésével veszélybe kerülhet, a már hangsúlyozottan klímabarát CDU és a Zöldek között felőrlődhet. Scholzról – aki, ahogy mondja, „a magánéletben többet nevet, mint gondolnák” – mindenesetre többen feltételezik, hogy megküzd a kancellári posztért, mint a négy évvel ezelőtt erős vereséget szenvedett Martin Schulzról, aki a közvélemény-kutatásokban Angela Merkellel egy szinten állt, és végül az elért 20%-kal bármely szövetségi parlamenti választásokon az SPD legrosszabb eredményéért kellett felelnie. A május 12-ei felmérések szerint (Forsa és Infratest dimap) a Zöldek túlszárnyalták mind az SPD-t, mind az Uniót is; míg az INSA Kutatóintézet május 10-ei adatai szerint az Unió 25,5%-kal még a Zöldek előtt állt, akik 23,5%-ra jöttek fel. Mindhárom intézet szerint jelenleg a szavazók 15%-a voksolna az SPD-re.
Talán nem az lesz az ősz legvalószínűbb forgatókönyve, hogy Scholz kancellár lesz és a Zöldekkel lép koalícióra – ez azonban semmi esetre sem zárható ki. Végtére is a németek inkább kedvelik a külföldön bizonyára unalmasnak számító államférfiakat, akik megtartják az ígéretüket, és nem viselkednek temperamentumosan.