Miért utánozza a Nyugat Pekinget?

„Niall Ferguson, hazánkban is ismert történész Kína nyugatellenes fordulatát és a rá adott nyugati válaszokat veszi górcső alá a nagy múltú angol konzervatív lap, a The Spectator május 8-i számában. A befolyásos szerző írását foglaljuk össze.

»A háborús ozmózis az – idézi Ferguson Norman Mailer Meztelenek és holtak című regényét –, amikor a győztesek átveszik a vesztesek modorát… Ha nyerünk – így az amerikai főhős –, lazán átmegyünk fasisztába.« Az amerikaiakat régóta kísérti a háborús ozmózis. Az első hidegháború alatt folyvást az Egyesült Államok és a Szovjetunió konvergenciájáról szónokoltak. George Orwell, a »hidegháború« szó alkotója a totalitárius Kelethez való nyugati hasonulást jósolta. John K. Galbraith pedig azt fejtegette, hogy a tömegtermelés miatt a tervezés az USA-ban is kérlelhetetlenül felváltja a piacot.

Márciusban Joe Biden azt javasolta Boris Johnsonnak, valósítsák meg az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés nyugati változatát. Az Egy Övezet Egy Utat óriási infrastrukturális beruházási programnak szokás mondani, bár pontosabb lenne hatalmas propagandahadjáratnak és gyanús hitelkihelyezési akciónak nevezni – állapítja meg a gazdaságkutató történész.

Senki se merte még Biden költekezési programját felfogásban és méretben kínainak mondani. Kezdődött az 1,9 trilliós Covid-mentőcsomaggal (Amerikai Segélyezési Terv). Utána jött a 2,2 trilliós infrastrukturális csomag (Amerikai Foglalkoztatási Terv). A múlt héten pedig előálltak az 1,8 trilliós Amerikai Családtámogatási Tervvel. Terv, terv, terv – hacsak Galbraith megérhette volna elmélete mostani igazolását!

Különösen azóta nehéz tagadni a második hidegháború létét, hogy a járvány kitörése kísértetiesen emlékeztetett Csernobilra: a kínai hatóságok ugyanúgy halogattak és köntörfalaztak, mint szovjet társaik 1986-ban, azzal a különbséggel, hogy ez a csapás sokkal súlyosabb, és a kínaiak máig azt a dajkamesét hajtogatják, hogy a vírus máshonnan származik.

Számos mai intézmény – elitegyetemek, kiadók és techcégek sora – egyfajta alapfokú totalitarizmus jegyeit viseli magán, bizonyítva: a besúgás, a feljelentés és a lejáratás egypárti diktatúra nélkül is működhet. Nem kell kommunista párt az internet cenzúrázásához: megteszik a techóriások, törlik az Egyesült Államok elnökét, ha nekik úgy tetszik.

Van háborús ozmózis, igaza volt Mailernek. Van azonban békés ozmózis is. És ha a második hidegháborút Kína nyeri meg, és marad utána még igazi történész, minden bizonnyal leszűri a következtetést, Kína győzelme akkor kezdődött, amikor az amerikaiak úgy döntöttek, nemcsak az Egy Utat és a digitális jegybankpénzt, hanem magát a kulturális forradalmat is utánozzák – fejezi be írását a befolyásos történész.

Niall Ferguson eredeti cikkét lásd itt.”