Napóleon vagy a kommün?

„A Franciaországnak némi figyelmet szentelő magyar olvasók bizonyára hallottak a legutóbbi fejleményekről: előbb a francia hadsereg nyugállományú főtisztjei, majd a ma is aktív katonák egy csoportja nyílt levelet tett közzé, amelyben olyan szépen felmondják korunk összes szélsőjobboldali közhelyét, hogy tényleg nem találhatunk benne hibát. Katonai puccsal talán éppen nem fenyegetnek (ahogy némely újság írta), de nem valami bizalomgerjesztőek, az ténykérdés. A dolog pontosan olyan, mint manapság szinte minden (Fudantól Gázáig és Kolumbiától az ATV-ig), alapvetően nem sok jelentősége van, mégis jelentőségteljes: újabb lépés a barbárság felé.

A levelek tartalma nagyjában-egészében a magyar sajtóból is megismerhető volt, meg nagy újdonságot nem is jelentenek Macron Franciaországában. A haza védelme a civilizációk összecsapásában, Franciaország hanyatlása, melynek okai a gyűlölködő, fanatikus antirasszizmus, amely »faji háborút« szít (azzal, hogy le kívánja dönteni a gyarmati időkhöz kötődő történelmi személyek szobrait), a dekolonizációs ideológiák, az iszlámizmus (és balos védelmezői), a külvárosi hordák, a kommünotarizmus, amely normává teszi Franciaország és dicsőséges, patyolattiszta történelmének gyűlöletét, a kormányzók tehetetlensége, mely képtelen fenntartani a rendet – de hát nagyjából ismerjük ezt a lemezt. Mindez polgárháborús helyzetet idéz elő, ahol (és ez azért újdonság) a hadsereg beavatkozására kerülhet sor, ahol a halottakat »ezresivel fogjuk számlálni«. Még, még, még!

Mindazonáltal a dolog kevésbé a katonai puccs veszélyéről szól, hanem mintegy jelzés inkább a szélsőjobb, mint a hadsereg részéről (jellemzően egy bizonyos Richoufftz nyugalmazott tábornok, az egyik aláíró, egyébként a szarajevói francia jelenlét egyik »hőse«, maga is a szélsőjobboldali nagy párt jelöltje volt, egyébként tudják, ő »se nem jobb, se bal«, egyszerűen francia hazafi), azaz az aláírók jelezték, hogy »készen állnak olyan politikusokat támogatni, akik a nemzet megóvására tekintettel vannak«. Azaz: még, még, még, a szélsőjobboldali Macron sem elég.”