Minden kornak megvannak a maga moslékkoalíciói

„A második világháború és a magyarországi moslékkoalíció összefüggésein merengett egy sort a delíriumos ember a Facebookon. Bizonyos szempontból szórakoztatóra sikerült. Azt írta:

»A II. világháború menetét a szövetséges hatalmak fordították meg. Az Egyesült Államok, Nagy Britannia és a Szovjetunió. Egy korábbi gyarmat, annak gyarmattartója és a kommunista ősellenség országa. Kövér görcsember moslékkoalíciónak hívná őket. Most is széles szövetség alakul korábbi riválisok között. Most itt, Magyarországon.«

És milyen jól tenné a házelnök úr, ha mosléknak nevezné a szövetségeseket is. Tudniillik azok voltak: moslékok. Előtte és utána is a fél világot elfoglaló, kifosztó, emberek millióit legyilkoló és rabszolgasorba kényszerítő moslékok.

Az atombombáival civilek százezreit elpusztító Egyesült Államok, amely azóta is országok sorát foglalta el, tette tönkre. Vietnámtól Irakon át Afganisztánig bezárólag ártatlanok millióit bombázták bele a földbe nagy jóságukban.

Nagy-Britannia, amely már a világháborúk előtt föltalálta a koncentrációs tábort és az iparosított népirtást. S amely a második világháborúban szőnyegbombázások sorát hajtotta végre polgári lakosság ellen, kizárólag a tömegpusztítás szándékával.

És az a Szovjetunió, amelynek generalisszimuszához képest Adolf Hitler »ipari tanuló« volt (idézet Hofitól). Sztálin is milliószámra irtotta az embereket, de ő – valami különös hóbortból – leginkább a sajátjait.

Ahogy az lenni szokott: a történelmet a győztesek írják. Így hát nem túl meglepő módon a szövetségesek saját propagandájuk szerint (amelyet ’45 óta nézetnek-olvastatnak velünk) ők voltak a »jók«, a túloldal meg a »rosszak«. A valóság viszont az, hogy a második világháborúban elvetemült, gonosz tömeggyilkosok néztek egymással farkasszemet. Két rossz oldal volt. A két oldal nagyhatalmai egyaránt emberiség és emberiesség elleni bűnök sorát követték el, s ezért valamennyi vezetőjüket (nemcsak Hitlert, hanem Sztálint, Churchillt, Rooseveltet és Trumant is!) az utókor örök megvetése kéne, hogy sújtsa. Ha már az igazságszolgáltatás sajnos nem érhette utol őket…”