Közös dolgaink

„Milyen Európában akarunk élni? Milyen legyen a közös otthonunk? Elstartolt az Európa jövőjéről szóló uniós konferenciasorozat, ami eléggé megfoghatatlanul hangozhat, de a lényege, hogy van egy évünk »rendezni végre közös dolgainkat« Remélve, hogy Brüsszelben valóban odafigyelnek majd a véleményünkre, érdemes átgondolni, mit kellene máshogy csinálni.

A koronavírus-járványban a nemzetállamok voltak az elsődleges, a leghatékonyabb cselekvők, ha ők nem lépnek időben, Brüsszel nem tudta volna megakadályozni, hogy még súlyosabb legyen a helyzet. A járványhelyzet eddigi több mint egy éve alatt számos példa igazolta, hogy bajok vannak Brüsszelben – elég csak a közös vakcinabeszerzésre gondolnunk. De visszatekinthetünk a járvány elejére is, amikor több európai ország hiába kérte az unió vagy más nagy európai országok segítségét.

Már a migrációs válságban is láthattuk, hogy sokszor egészen hibás logikával működik az uniós döntéshozatal: ami például nem működik önkéntesen, azt megpróbálják erővel kötelezővé tenni. A kvótát azóta sem felejtették el, pedig azontúl, hogy eleve kudarcba fulladt, már az üzenete is káros, hiszen meghívólevélként szolgál az Európába áramló, menedékre nem jogosult millióknak és a rajtuk nyerészkedő embercsempészeknek. Jelenleg kulcskérdés a gazdaság helyreállítása.

Az Európai Unió vezetésének nem kell túlvállalnia magát és főleg nem kell mindenbe beleszólnia. A szubszidiaritás és persze a józan ész elve alapján a problémákat azon a szinten kell kezelni, ami a lehető legközelebb van az emberekhez, és ahol a leghatékonyabb. Ha kicsavarják a kezünkből az irányítást, nem tudjuk megtartani mindazokat a vívmányokat, amelyek sikeressé tették a munkára, családra, innovációra és nemzeti identitásra épülő magyar modellt. Lépjünk fel az európai egyesült államok lázálma ellen!”