Tökéletes-e a Fidesz?

„Ha sok olyan dolgot tenne a Fidesz, amivel nem értek egyet, nyilván én sem támogatnám. Ha pedig csak néhány, de fontos, kardinális kérdésben tenne rossz dolgokat, óriási dilemmában lennék. Voltak, most is vannak kevésbé jelentős ügyek, amelyekben nem tetszett a kormányzati hozzáállás, vagy maga a döntés. A zeneipar komplex, az iparág szereplői által közösen javasolt tervezet szerinti megsegítése helyett megvalósult úgynevezett »raktárkoncert« program katasztrofálisra sikeredett. A támogatási összeg – ötmilliárd forint – körülbelül felét kiszámlázta az Antenna Hungária, a maradék pedig egy relatíve szűk, zenészi-haveri körhöz, közöttük szélsőbaloldali lázítókhoz is vándorolt. De a fociért sem rajongok. (Hopp, máris elvesztettem Orbán Viktor kegyeit, igaz? Tehát mégsem lehetek seggnyaló, kedves bégetők…) Nincs bajom a stadionokkal; a mai világban a foci az egyik legnagyobb össznépi valláspótlék, társadalomszervező erő és nemzetközi gigaüzlet, a stadionok pedig a világon mindenütt a városok büszkeségei. Teljesen rendben van, hogy lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük, részt veszünk ebben a gigaüzletben. De a foci iránti vehemens rajongást nem értem – még ha magát a játékot alapvetően szeretem is –, de ez az én bajom. A futball üzleti-stratégiai fontosságát, a fejlesztés hasznosságának, szükségességének logikáját viszont értem.

Van még számos további dolog, amiben értem a politikai logikát, a hosszútávú stratégiát, vagy legalábbis igyekszem megérteni, zsigeri reakció helyett. És ha értem ugyan, de továbbra sem tetszik, még mindig mérlegelhetek. A mérlegelésnél megint csak fontos, hogy józan ésszel tegyem, ne zsigerből. Mert olyan politika, olyan politikai erő nem volt, nincs, és soha nem is lesz, amely mindent tökéletesen, vagyis a szánk íze szerint csinál. Mint ahogy egyetlen olyan ember sincs a világon, akivel mindenben tökéletesem egyetértenénk. Amikor pedig mérlegelünk, akkor gyűlölködés, fröcsögés, ostoba szlogenek helyett a valóban fontos, alapvető, a mindennapi életünket tényleg komolyan befolyásoló, húsbavágó kérdéseket kell nézni. Ahogy a barátaink, a számunkra szimpatikus emberek megválasztásában, úgy a politikában is.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd