Hadi titok?

„A honvédség szerint ezekről semmit sem mondhatok el, de ennek jogi hátterét, esetleges jogkövetkezményeit még meg fogom vizsgálni. Ugyanis annyit egészen biztosan állíthatok, hogy  ezekhez a honvédségi repülésekhez hasonlóan pazarló és értelmetlen kiadásokkal ritkán találkozom az államigazgatásban. Na jó, nem olyan ritkán. (Az is fontos azonban, hogy erről leginkább nem a katonák tehetnek, hanem a kormány).   

Az sokat elmond, hogy képviselőként hónapokig kellett erre várnom. Először betekintést kellett kérnem a repülések dokumentumaiba, amire még viszonylag könnyen lehetőségem nyílt, de a betekintéskor még jegyzetelni sem jegyzetelhettem és egyetlen szót sem kérdezhettem, azt mondták, tegyem fel írásban a kérdéseimet. Ezután kérdeztem írásban annak a két bizarr útnak a részleteiről, amit fentebb említettem, de azt válaszolták, hogy írásban nem hajlandóak erre válaszolni, tegyem fel szóba. Ekkor lassult be igazán a folyamat, mert viszontválaszban azonnal kértem időpontot, de akkor egy szürreális levelezés kezdődött, hogy ezt milyen módon tehetem meg. Végül pénteken húsz perc alatt végeztünk, a meghallgatás résztvevői nagyon korrektül válaszoltak. Egyáltalán nem ők tehetnek arról, hogy a rendszer olyan, amilyen.    

Egyelőre tehát a fenti megállapításokkal kell beérniük. Nem állítom, hogy a honvédségben nagyobb a korrupció, mint máshol, de hogy a luxus jetek és az Airbusok használatának módja nagyon pazarló, azt igen. Azt is állíthatom, hogy MINDEN LEHETŐSÉG ADOTT arra, hogy a hadseregnél az egyébként is szörnyű korrupciós átlagot meghaladja a lopás, ugyanis a »hadi titokra« hivatkozva még a rossz magyar kormányzati átlagnál is kevésbé átláthatóak a beszerzések. Arról nem is beszélve, hogy olyan ember végzi az ezer milliárdos nagyságrendű fegyverbeszerzéseket, aki korábban orvosi eszközök forgalmazásával foglalkozott és a cége ügyében a rendőrség is nyomoz kartellezés gyanúja miatt.”