A magyar politika logikája és a 2022-es választások

„Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, mintsem hogy konstatáljuk, hogy az ellenzéki oldalon épp ki jelentkezett be a miniszterelnök-jelölti versenyben; de azon is túllépünk, hogy a kormánypárti oldal milyen kiszámítható elutasítással reagál mindenre – nos, ha megpróbáljuk megkeresni az egész folyamat mélyebb összefüggéseit, akkor először tudnunk kell, hogy valójában mire is keressük a választ. Az egyik a tartósan nagypárti kormány; a másik a hosszú ideig létező sokágú ellenzék. Az az állításom, hogy a 2010 utáni magyar politika olyan újdonságáról van szó, amely nem csak az 1990 utáni demokrácia, de az egész magyar politika szempontjából új. Másképpen fogalmazva: 2010 után kialakult egy olyan pártszerkezet, amely sok tekintetben hasonlít a régi (1945 előtti) magyar pártpolitikára, de mégsem teljesen olyan.(...)

Vannak jelei, hogy a társadalom ismét módosítást szeretne, de ezek a jelek még nem egyértelműek. Egyfelől azt látjuk, hogy a Fidesz által végrehajtott társadalmi beágyazódás nagyon erős, azaz: a mögötte álló szavazói rétegek kitartanak. Azt is látjuk, hogy a Fidesz nem esik a régi nagy pártok hibájába és nincsenek a párton belül egymás ellen fellépő csoportok, amelyek gyengítenék a hatalomgyakorlást. Akár a dualizmusban, akár a Horthy-korszakban a nagy kormánypárton belül voltak belső frakciók, irányzatok, amelyek keményen küzdöttek egymással, s olyakor erősen működött egyfajta belső váltógazdálkodás. Lázár János, Navracsics és még néhány »renitens« fideszes politikuson kívül azonban semmi jelét nem látjuk annak, hogy a kormánypárton belül repedések lennének. Ez tehát bizonyos értelemben védi a kormánypártot, mert kívülről kevésbé támadhatóvá teszi.

Ugyanakkor az ellenzék a 2018 utáni ciklusban olyasmiket tanul meg, amiket a magyar történelem szétaprózott ellenzékei korábban sosem. Az egyik – s tán a legfontosabb – tanulás az ellenzék körében, hogy az ideológiai különbségek elmosódnak. Míg például a dualizmusban és Horthy-korszakban a jobboldaliság-baloldaliság dichotómia erősen gátolta az ellenzék közös fellépését a nagy kormánypártokkal szemben, addig manapság az ellenzék ezt a megosztottságot lényegében átlépte. Ennyiben pedig nagymértékben növelte kormányképességét.”