A liberális médiauralom idején...

„A liberális médiauralom idején, amit aztán az internet kaszált el, a rendszerkritikus nem jutott médiaközelbe. Ha ugyanazt mondtad, mint az ÉS, a MaNcs, a Népszabadság vagy a Heti Hetes (meg a többi), akkor megjelenhettél. Ha valami nagyon nem tetszett, ott volt az akkor még marginális jobboldali sajtó, ahol viszont megjelenni egyet jelentett azzal, hogy elástad magad. A rendszer zseniális volt: vagy velünk vagy, vagy szalonképtelen pária leszel, vagy kussolsz. Így kialakult az az állapot, ami azt sugallta, hogy mindenki egyetért a sajtóban elhangzottakkal, aki pedig nem, az szélsőséges.

A Fidesz nagyon szeretné ezt az édeni állapotot visszahozni magának, de sajnos van internet. Mindenesetre a szisztéma logikája sértetlenül működik a szekértáborok kommunikációjában, és a választások közeledtével értelemszerűen mindig felerősödik, hogy nincs független vélemény, aki ezt mondja, hazudik, és ez rosszabb, mintha nyíltan vállalná. Hiszen minden médium tartozik valahová. Ergo, vagy ide tartozol, vagy ellenség vagy, vagy kussolj.

Kétségtelen, hogy a szolgák és szekértáboremberek magukból kiindulva tényleg nem tudják elképzelni, hogy a világon bárki is más legyen, mint amilyenek ők. Nem tudják, mi az önálló vélemény, mert nekik olyan sose volt, és a közegükben se hallottak ilyet. Gyűlöletüket nem annyira a szekértáboros fanatizmus, mint inkább a szabad emberek szabadsága iránti ősi irigység táplálja.Gazdáik nem ilyenek. Ők okos, gyakorlati emberek. Tudják, hogy nem a másik oldal az igazi veszély, hanem az autonómia. A rendszer akkor működik, amikor nincs kívülállás, hanem vagy ide állsz, vagy oda. Ez biztosítja ugyanis, hogy bármit meg lehessen tenni, mert a másik oldal által hordozott veszély mindent igazol. Lopást, rablást, hazaárulást, szervezett bűnözést, bármit, hiszen ott vannak azok, és inkább mi, mint ők, mert a mi ügyünk az igaz ügy, márpedig az ügy mi vagyunk, és a cél szentesíti a célt.

Ilyenkor az a problémás figura, aki nem ennek vagy annak az oldalnak a bűnözését, hanem magát a bűnözést kérdőjelezi meg. Ilyenkor, ha nem lehet megvenni, be kell bizonyítani, hogy a másik oldal már megvette kilóra, és egyébként is, mindenki valahol áll. A szarral kenés tehát csak az alsó kaszt tagjai számára pszichológiai probléma, a felső kaszt tagjai részéről racionális, átgondolt viselkedés.”